Czímer József: Korunk színháza (Színházi tanulmányok 7., Budapest, 1962)

Színházi munkánk állami vezetése

volt könnyű vitatkozni, még kevésbé a tevékenységét birálni. Az elmúlt évadban mindössze a minisztériumnak egyes színházak darabjaival szemben elfoglalt álláspontját érte bírálat - mint később a minisztérium beismerte: jogosan -, a színházi főosztály egy írószövetségi vitán ezzel kapcsolatban mégis az állami irányítás elleni tendenciákról beszélt és mikor az Ifjúsági Szinház színészei nem értettek egyet a minisztériumnak azzal az álláspontjával, hogy a Da rázsfészek és A titkos őrs próbáit abba kell hagyni, a színházi főosztály egy minisztériumi értekezleten ezt egyenest ugy aposztrofálta, hogy az Ifjúsági Színházban államellenes hangulat van. Ezért lehet, hogy valaki majd ebben a cikkben is olyat vél felfedezni, hogy az az állami ellenőrzés, vagy az állami irányítás ellen Íródott. Kár lenne. Végezetül: vakság volna észre nem venni, hogy egyrészt a színházi terület irányításában elkövetett hibák nem függetlenek az országos politikában egyebütt elkövetett hibáktól, másrészt, hogy most a minisztériumban minden jőszándék és elszántság megvan a hibák felszámolására. Ebben szerettem volna segíteni. Régebben is voltak ellentétek állami irányit ás és a dráma művészei között. A hires francia szerző, akinek a darabját a város polgármestere csak hosszú huzavona után engedte bemutatni, a polgármesternek a következő névjeggyel küldött két jegyet az első előadásra: "íme, két jegy a bemutatóra a polgármester^ urnák és egy barátjának - ha lenne." A polgármester a következő névjeggyel küldte vissza a két jegyet: "Sajnos, ma nem érek rá, de majd megnézem az ötödik előadáson - ha lenne." Állítólag az író és polgármester a századik előadáson békültek Össze. Mi szeretnénk, ha a drámairodalom és a színházak alkotói sok századik előadást ünnepelnének állami irányitásunk munkatársaival együtt, mint egymás igaz jóbarátai. Uj Hang, 1955. január