Czímer József: Korunk színháza (Színházi tanulmányok 7., Budapest, 1962)

A dramaturg és a rendező viszonya

osztályfőnök piperkőc voltára. Hol zsebkendőjét húzta kijjebb a szivarzsebből, hol a nyekkendőjét állitotta egyenesre, hol a kézelőjét húzogatta elő, mintaszerű piperkőc volt - és nem volt sikere. A másik egyszerűen a szerepe ellen játszott: nem fel akarta hivni a figyelmet piperkőc voltára, hanem el akarta titkolni. 6 is meg-meg igazgatta a kézelőjét, a zsebkendőjét - nyilván a rendezői instrukció szerint - de teljesen automatikusan, szinte maga sem véve észre, hogy ezt teszi. Mikor aztán az igazgató az irataiból rápillantott, nyomban lekapta kezét a zsebkendőről,el akarva titkolni a mozdulatot. Mikor ez másodszor, harmadszor történt, a közönség már hangosan nevetett, mert a szinész igy világosan elválasztotta az eleganciát a piperkőcségtől, felhívta a figyelmet az áruló mozdulatra ós, mint mondani szokták, sokkal élesebben leplezte le a figurát. Emlitenem sem kell, milyen gazdag tanulságot adott ez nekem dramaturgiailag. Egy pozitivabb példa. Évekkel ezelőtt már régen éreztem, hogy a naturalizmusban szinházmüvészetünk megrekedt. Én magamban ezt patyemkin-szinháznak neveztem, amelyben minden kulissza valódl

t csak a művészet hamis. Elvben már tudtam, mit kellene csinálni, meg is irtam, de gyakorlatilag szinpadban gondolkozva még nem tudtam elképzelni milyen lesz ez előadásban. Ahogy Kazán otthonos biztonságát láttam a korszerű szinpadi formák közt,akkor értek meg bennek ennek gyakorlati dramaturgiai konzekvenciái. Vagy: Előfordult,hogy bizonyos stilus-kórdésekkel szemben néhe. olyan magatehetetlenül álltam, mint az újszülött apa, mikor aztán Apát

hi egy próbán néhány mondatban megérttette velem a szinpadi szó és mozgás összefüggését, egymáshoz való viszonyát, arányát és ritmusát, nemcsak azt értettem meg, mi köze ennek a stilushoz, hanem azóta is izgat, milyen lehet például az igazi Racine színpadon. Dramaturg számára, ón ugy éreztem, a gyakorlati szinpad a legjobb elméleti iqkola és abban a rendező a legjobb tanítómester. Nem mondom, hogy közben a dramaturg is ne igyekezzék magát ebben a periódus-