Czímer József: Korunk színháza (Színházi tanulmányok 7., Budapest, 1962)
A dramaturg és a rendező viszonya
mennyire általánosíthatok. Ennek ás ezeknek a viszonyoknak a személyes, nagymértékben egyedi voltát két tényező okozza. Az egyik, hogy a művészet ugyanakkor, mikor egészében társadalmi produktum is, konkrét tevékenységében művészi egyéniségek kérdése, amit az alkotás folyamatából kiiktatni nem lehet és a művészet színvonalának, eredetiségének, izgalmas s ágának csökkentése nélkül nem is szabad.Erről másutt már kifejtettem nézeteimet. Ahhoz nem fér kétség, hogy a rendezőnek önálló művészegyén!ségnek kell lennie, hiszen alkotó, a dramaturgnál ez látszatra nem fontos. Azt gondolná az ember, hogy éppen ellenkezőleg, az a jó, ha a dramaturg minél kevésbé önálló egyéniség, annál jobban tud simulni a rendező és iró egyéniségéhez. A vita sorén talán majd mások is elmondják erről a véleményüket, az ón meggyőződésem az, hogy a színházban igazán csak alkotó embernek lehet hasznát venni és a legjobb dramaturgok mindig is azok voltak, akik színházi tevékenységük mellett valamilyen területen alkotók is voltak, kritikusok, esztéták, drámaírók, rendezők vagy műfordítók. Az alkalmazkodás ennek sohasem mondót ellent 8 Elég meghallgatni Bachot Toscan!ni puritán, klasszikusan mély 5 csak a lényeget adó interpretálásában, és Stokowsky csillogó, szines, bravúrosan vibráló előadásában. Vagy hogy a közelebbi szakmánknál maradjunk Î felidézhetjük a III. Richárd ot Lendvay heroikus és Egresay intrikus előadásában. Bármely művész előadása magasabbrendü egy egyéniség nélküli személytelen alkalmazkodásnál. Az eszményi a színházban az volna, ha a rendező és a dramaturg, de még az iró is, lehetőleg azonos művészi elveket valló* azonos izlésü, azonos temp er ámentumu egyéniség volna. Ez eszményi lehetne, de ilyen a valóságban nincs* Ezért a rendező ás dramaturg viszonya mindig egyedi, egyszeri és ez az egyik ok, hogy egy-egy tapasztalatot nehezen tartok általánosithatónak. A másik ok a dramaturg labilis helyzete a színházban. Magam a rendezőktől a színházban mindig tanulni akartam és amit megtanultam a színházban, azt csakugyan nagyrészt tőlük vagy a színészektől, kisebb részben
