Czímer József: Korunk színháza (Színházi tanulmányok 7., Budapest, 1962)
Az absztrakt gyümölcs
a lángot, a másik oltja, az spekulativ szempontbői teljesen közömbös. Ugyanígy bizonyltja, hogy a polgári élet ellentmondásai Shaw>-nál már merev antinómiákká váltak. De mindez csak azért, mert a "polgári élet szerkezetének egyelőre még gördülékeny ellentmondásairól van sző"* Hem is akarom felsorolni és főleg vitatni a mérhetetlen számú tárgyi* önkényeskedést, amelyben a spekuláció szinte mindenkit és mindent meg tud fosztani eredeti jellegétől, a középfajú színmüvek Írójáról kiokoskodj a, hogy nem középfajú színmüveket irt, a tragédiairó nem irt tragédiákat, hogy a komédiák kora elmúlt, hogy a tragédiák kora is simult, hogy Ibsennél az események egészen mást jelentenek, mint amit jelentenek, ahol Katyerina (Kabanova) forradalmár, ahol az analitikus dráma francia eredetű és drámai atlanul epikus (szegény Szophoklész!) és ig; tovább, és igy tovább. A szerző módszere jellegzetes* Miután az emiitett drámaírók munkásságáról megalkotta a maga elméletét, az irók ettől fogva megszűnnek számára Shaw, Csehov, Ibsen és Gorkij lenni, csupán képviselői, szócsövei, illusztrációi, esetei az általános elvnek, mint valami hegeli szubsztanciának alanyként való tételezései* Azt Írja a 81* oldalont "Csehov belátja, hogy a középrétegek válsága az imperializmus parazita burzsoájának szférájában kapja meg magyarázatát"* No, ha ezt Csehov csakugyan belátja, hát talán okosabb volt még szerzőnknél is. Vagy a 145* oldalon: "Hauptmann az ibseni dráma mesterséges felfokozásával száll szembe, mert tudja, hogy kora történelmének feszültsége elég egy reális drámaiság létrehozásához"* Vagy (197* oldal): "Shaw ugyanis tudja, hogy a polgári társadalomban a jellem egységét a hajlékonyság, az elaezticitás, a rendkívüli alkalmazkodó képesség jelenti". Vagy (200 oldal): "Shaw észreveszi, hogy egy csillogó színpadi hősköltemény a cseppet sem drámai anyagot és szerkezetet takarja csupán* ezért aztán stílusa is ironikus lesz". (Milyen szerencse. Ha ezt Shaw nem vette volna észre, nem is lett volna a stílusa ironikus.) és igy tovább és igy tovább, hiszen ezek csak kiragadott példák a módszer jelle*-
