Czímer József: Korunk színháza (Színházi tanulmányok 7., Budapest, 1962)
A drámafordítás problémái
Ilit,ott a fordításban le akar számolni vele ős igy tovább, elég következetesen. Gondolom, Fáy Árpád is esak azt tarthatta Dürrenmatt fordítása N szinszerüsitésének n , hogy mindenütt hűséget kértünk az eredeti szöveghez. Nyilvánvaló, hogy a szinszerü, vagy színházi fordítás alapjában éppen nem egyéb, mint az eredeti drámához való ragaszkodás. És most azt hiszem elérkeztem mondanivalóm lényegéhez. Minden olyan törekvés, amely a drámafordités kettős arculatára való tekintettel, hogy tudniillik maga a dráma irodalmi alkotás és szinpadi mű is, mesterkélten jogosultnak tart külön irodalmi fordítást és külön szinpadi fordítást, az nemcsak kártékony véleményt táplál, de alapjában hamisat is, és ahogy Arany mondja, "a tárgy természetével nem egyez". Nem lehet jő fordítás az, amely csak szinpadilag jó, de irodalmilag rossz és nem lehet jó fordítás az, amely irodalmilag jó, de szinpadi lag nem az. Az előbbit az irodalmárok természetesnek találják, az utóbbit gyakran nem. De hát hogyan, lehet egy fordítás jó,amelynek részletei érthetetlenek és ezzel a fordító úgyszólván elsikkasztja az eredeti mü bizonyos értékeit. Hogy lehet egy fordítás irodalmilag jó, amely ugy akar hü lenni, hogy esetleges sajtóhibákat és más szövegromlásokat is belefordít a szövegbe* A fordítók bizonyára ismerik a hires arab anekdotát - akik tudnak sémi nyelvet, azok azt is tudják, hogy a történet csak sémi nyelven eshetik meg -, amely anekdota szerint a kíváncsi fullajtár útközben felnyitotta az irástekercset, amelyről helyesen gyanította, hogy róla magáról szól.Míg azonban olvasta, egy légy föléje szállt és mire összecsavarta a pergament, annak szövegében egy ponttal több lett. Ennek következtében a cimzett nagyvezir az emir üzenetét vivő fullajtárt nem kitüntette, hanem kiherélte, Hogy lehet .10 fordítás az, amely szövegkorrumpálást, másolási tévedést belefordít a drámába ós ezzel szinte kiheréli, vagy éppen vitathatatlan értékű helyeket tesz értelmetlenné? Én is ismerem az indokokat, amelyek például a fiatal Babitsot erre
