Sz. Szántó Judit: Valóság és dráma Nyugaton (Színházi tanulmányok 6., Budapest, 1962)

A "mélyrealizmus" alkotói problémái. Téma, műfaj, hősök, mondanivaló

művészet a hatalmasokat nehezen éri el. Remekművében, az öreg hölgy látogatás

ában Dürrenmatt megtalálja a kiutat: a fenyegetett kiaemberrel, a szörnyű helyzetében már-már hőssé magasodó Alfred Illel szemben egy mitikus-szimbolikus alak áll, a mllliomoanő, aki minden irrealitása ellenére mégis ragyogóan sűrített jelképe az emberellenes kapitalista hatalomnak és Dűrrsnmatt olyan azemélyes jellegű konfliktusban tudta őt Alfred Illel szembeállítani, amely Claire Zachanassian alakját egyszerre avatja általánosszimbólikus és ugyanakkor személyes, hus-vér ellenféllé. A művészet tehát valójában többre képes, mint azt maga az iró hiszi; ma is, mint minden időkben, képes rá, hogy ujját az ellenfélre szögezze és megmutassa az áldozatnak, mi ellen harcoljon, ha harcolni akar. Az elszemélytelenedés problémájának az utolsó percben vág elébe Jean-Paul Sartr

e az Altona! foglyo

kban /Les Séqueatrés d»Alton

a

. 1959/,kiragadva a valóságból egy olyan konstellációt, amelyben a személyes jelleg még egyértelmű élességgel rajzolódik kl: Franz von Gerlach és az apa alakjában, a nagytőkés dinasztia két generációján át a fasizmus és a kapitalizmus szerves összefonódását ábrázolja rendkívüli drámai erővel és szuggesztivitással. Közös pusztulásuk szimbolikus jellegű: egymásból születtek, csak együtt veszhetnek is el. Ugyanakkor Sartre kiemeli: a régi tipusu tőkés dinasztiák utolsó óráit éljük,hiszen Franz öngyilkosságának egyik személyes motívuma, hogy neveltetése értelmetlenné vált; a tőkés önkényur trónjára szánt trónörökösnek nincs hová ülnie, eddigi relativ függetlensége teljesen megszűnt, hogy végleg és leplezetlenül egyik kereke legyen csak a kapitalista hatalmi rendszernek. Hogy ez a kibontakozó uj forma is éppoly szükségszerű melegágya lesz a fasizmusnak, arról Sartre már nem szól, de egy nyilatkozatában óv minden ezzel kapcsolatos illúziótól: a régi nagyburzsoázia kora ugyan lejárt s helyükbe uj, sokkal személytelenebb rend lép /Sartre a divatos "technokrácia" meghatáro- 83 -