Sz. Szántó Judit: Valóság és dráma Nyugaton (Színházi tanulmányok 6., Budapest, 1962)

A "mélyrealizmus" alkotói problémái. Téma, műfaj, hősök, mondanivaló

£á«t haeználja/, amely egy bizonyos tipusu kapitalista száméra relet an az istenek alkonyát jelentii de ebben az uj rendszerben, ha rejtettebben is

9 de annál veszélyesebben h£.tí2afe tovább a kapitalizmus törvényei, folytatódik az osztályharc és fokozottabb éberség és harc szükséges a reformizmus ellen. Az Altona! foglyo

k alkotójának feltétlen érdeme a két típus ragyogó megformálása és pusztulásuk hallatlanul szuggesztív aegelevsnitése; de a levegőtlen altonai "sasfészek*

4 tragikus atmoszférájába való bezárkózás kétségtelenül táptalaja lehet ez olyan illúzióknak, mintha a két Gerlach nemcsak egyénileg, de társadalmilag is törvényszerű pusztulása valóban a kapitalizmussal összefonódott fasizmus világméretű bukását adná hirül. A tragédia zártságán belül is lett volna mód rámutatni arra, amit Sartre utóssószerü nyilatkozatában közölt csak: a fasizmus veszélye a régi tipusu kapitalizmus kivesztével sem szűnik raeg. Az elszemélytelenedés elleni küzdelmükben a nyugati realista Írók általában kedvelik a jelképes szituációkat, amelyekben az emberek hus-vér emberek maradnak ugyan, de személyes szerepük súlya, egyéni felelősségük jellege jobban érvényesülhet egy olyan cselekvési mezőben,ahol a valóság tevékenységet korlátozó tényezői kisebb-nagyobb mértékben érvényüket vesztik.Gondoljunk Sartre Zárt ajtók /Hnisclos

91944/ cimü egyfelvonásosára, amelynek legfontosabb mondata nem a sokszor idézett "A pokol - a többi ember",hanem Inez megállapítása:"Semmi más nem vagy,csak az életed." Mindhárom alak, a sartre-i pokol mindhárom lakója korántsem tehetetlen, ártatlan áldozata az ördögien kiagyalt túlvilági büntetőtábornak, hanem felelősségrevonható bűnös. Epp ezért ragyogó trouvaille a sartre-i pokol egyik kinja: a kárhozottak mindaddig hallják a földi világ hangját, amig nem értesülnek arról, mint itéli el őket az emberi közvélemény. Garcin gyáva szájhős volt,aki menlevélként lobogtatta maga előtt pacifizmusát, de ezzel sem a poklot, sem a társadalmat nem téveszthette meg; Estelle kicsinyes, lélekte- 84 -