Sz. Szántó Judit: Valóság és dráma Nyugaton (Színházi tanulmányok 6., Budapest, 1962)

A "mélyrealizmus" alkotói problémái. Téma, műfaj, hősök, mondanivaló

ra, tehát a tragédia menete nem alkllk félre a helytelen párválasztás, ember és ember, férfi és nő kölcsönös, végzetes, törvényszerű meg nem értésének as abszurdok által választott s a későbbi Wllliama-müvekre la jellemző vágányára. Tal és Lady tragédiája tehát a társadalmat vádolja, és •égis, már Itt ls megmutatkozik az a vonás, amely a későbbi drámákban egyre Jobban eltereli a figyelmet a társadalom bűnösségéről: a hősök szinte félállati ösztönössége, tudatosságoknak olyan arányú csökkentsége, hogy a felelősségre vonás alól csaknem teljesen kiesnek. Vétkük, amellyel a tragédiát fejükre idézik, már nem is nevezhető véteknek, olyannyira természeti jelenségnek, magától értetődőnek,végzetesnek tűnik, Williams pályája elején arról beszélt, hogy a gyermekkorában tapaszt eat nyomor "megrázkódtatást és lázadást idézett elő, amelyek egész munkásságomra rányomták bélyegüket, légis boldog vagyok, amiért végigmentem ezeken a keserű tapasztalatokon, mert azt hiszem, egyetlen Írónak sincs igazi belső indítéka az Írásra, ha nem érzi át fájdalmasan annak a társadalomnak az egyenlőtlenségeit,amelyben él." Williams életművéből azonban, ugy látszik, épp ez a belső indíték apad el lassanként, hogy helyét fokozatosan egyfajta közönségigény kielégítése foglalja el. Nem akarok igazságtalan inszinuációkba tévedni, Williams mesés jövedelme ellenére sem, amihez minden jő Írónak Joga van; valószínűleg belső hite és meggyőződése alakult át számára is észrevehetetlenül abba az irányba, hogy az emberi tragédiákat egyre inkább az embereken belül munkálkodó, de az emberi akarattól független démoni vulkanikus tevékenységnek tulajdonítsa. Meglehet az is, hogy, paradox "tódon, ez a folyamat együtt haladt művészi érlelődéeével; mivel ugyanis a társadalom felelősségét és tragédiáinak egy adott táraadalmi alakulathoz való viszonyát soha sem látta elég tisztán, művészi kiteljesedése során egyre kevésbé érte be a tragédiák társadalmi gyökereinek általa ls joggal elégtelennek érzett fel- 75 -