Sz. Szántó Judit: Valóság és dráma Nyugaton (Színházi tanulmányok 6., Budapest, 1962)

A "mélyrealizmus" alkotói problémái. Téma, műfaj, hősök, mondanivaló

tézisdráma lapos kis erkölcsi tételei esetében persze a valamelyes Intelligenciával rendelkező hősnek - bizonyos értelmi szljivonal pedig minden drámai hős elengedhetetlen Jellemvonása - fel kell tudnia mérni bukása okát, még ha saját sorsához képest elkésve is. Ennek fényében válik különösen leleplezővé John Gassnernek az a kifogása, hogy Willynek, azok után, amik vele történtek, meg kellene érteni helyzetét; ennek elmaradása meggátolja a nézőt abban, hogy a eorsáből adódó elkerülhetetlen gyakorlati következtetéaeket a kellő hőfokon vonja le. Hogy milyen következtetéaekre gondol itt Gassner, az teljea mértékben soronkövetkező, Ibsen Kisértete

k cimü drámájáról adott elemzéséből világlik ki.* Szerinte a Kísértete

k azért nem Igazi tragédia, mert Alvingné és Oswald szomorú sorsát egy-két kézenfekvő, közönséges reformmal, igy például a lánynevelés korszerüsitésével, a helyes nemi felvilágosítással el lehet kerülni. Valóban: ha Willy sorsa azt példázná, hogy kevesebb illúzióval a kisember okosabban érvényesülhet a kapitalizmusban, akkor Willy vaksága bosszantóan nevetséges lenne. De Willy drámája ennél sokkal többet mond: a kapitalizmusban a kisemberek nagy tömegei tönkremenésre vannak Ítélve, ennek a ténynek elleplezésére a kapitalizmus illúziókat kinál nekik, amelyeket egyesek balgán elfogadnak, holott ezzel csak fokozzák tönkremenésük tragikumát és felelőssé válnak önnön pusztulásukban, ahelyett, hogy sorsuk megváltoztatásán törnék fejüket. Ezt a tényt Willy Lomannak már sokkal nehezebb felismernie, ami ugyan nem mentesiti a felelősség alól, de viszont nem is csorbítja tragédiájának felemelő hatását. * John Gassner: The Theatre in Our Time

s.68. p. - 67 i