Sz. Szántó Judit: Valóság és dráma Nyugaton (Színházi tanulmányok 6., Budapest, 1962)

Az "újnaturalisták"

Az "«Jnaturallatá

k" A kisrealisták, különösen a Chayefsky-tipus állásfoglalásánál társadalmilag konkrétabb, de a mély realizmustól hasonlóképpen távol áll az ujnaturalizmus dramaturgiád a.Ezt a naturalizmust nem caupán formai újszerűségei miatt nevezném újnak - amelyek közül első helyen áll a tudatoean Csehó vt ól kölcsönzött Urai hangvétel -, hanem elsősorban azért, mert tartalmilag változtatott funkciót. A XIX. század végi naturalizmus komoly pozitívuma az volt, hogy a társadalom addig fel nem térképezett mélységeiről, állati sorban élő tömegekről nyújtott pontos helyzetjelentést; az ujnaturalizmus - amely elsősorban az Egyesült Államokban virágzik - a civilizáció, a viszonylhg kiegyensúlyozott jómód élvezőinek boldogtalanságáról nyújt hasonló zsánerképet, állapotrajzot, életkivágást, tulajdonképpeni konfliktus, harc, megoldás nélkül. Ebben a társadalomban ilyen azerencsétlen emberi sorsok tenyésznek - állapítják meg az irók, anélkül azonban, hogy kapcsolatot igyekeznének teremteni a társadalom törvényszerűségei és a sorsok ilyetén alakulása között. Mindezzel kétségkívül betöltenek bizonyos tudatosító funkciót, a nagy tragédiák katarzisán azonban messze alul maradnak. Tipikus jelenségeket vesznek észre,de ábrázolásukban épp ezt a tipikusságot nem tudják megragadni, mert megmaradnak a tünetmegállapitáe szintjén. Az egyes tünetek felszíni különbözőségei annyira lekötik figyelmüket, hogy gyökereik alapvető azonosságát teljesen szem elől tévesztik. A kisrealisták bizonyos ábrázolási eszközeit elsősorban az elmélyült miliőábrázolást - ők is használják ugyan, de megkülönbözteti őket azoktól a befejezés tragikus vagy legalább melankolikus-rezignált jellege, s mig a kisrealisták többnyire szabályos drámát építenek fel, ők az élet változatlanságának, mozdíthatatlanságának alapján állva kerülik a kiélezett szituációkat és a változást hozó megoldást. - 53 -