Sz. Szántó Judit: Valóság és dráma Nyugaton (Színházi tanulmányok 6., Budapest, 1962)
A realizmus nehézségei
zői maradnának ? Éa igazán hiszi azt, hogy iráamódja,azellemének járása, különféle játékai kielégíthetnek egy népi közönséget?... Ma már nincs többé népi szinház, mert nincsenek többé népi szerzők, mert az értelmiség van uralmon... Sartre-hoz hasonlóan sajnálom, hogy az un. baloldali szinház érvényesülését meggátolják, de nem vagyok olyan naiv, hogy azt gondoljam? ez a szinház népi szinház. Sőt, épp ellentéte egy népi színháznak, egy népi drámának: bizalmi szinház, a beavatottak színháza."* x Záradékképpen, az elmondottaknak kommentár nélküli, szöveggyüjteményszerü illusztrációjaként, hadd álljon itt egy kritikai szemle a Pillantás a hídró l cimü Miller-dráma angliai, illetve párizsi előadásának sajtóvisszhangjából.Az egyes cikkek rendkívül világosan megmutatják, hogyan kívánják egyes társadalmi csoportok a maguk szája ize szerint értelmezni, kiforgatni, megcsonkítani, hatástalanná tenni a drámát és mondanivalóját; Ítélje meg az olvasó, megkönnyiti-e ez a nyugati realista alkotóművész munkáját. A puritán, "idealista" középosztály hangja /The Guardia n /: "Mr. Miller végső értékei azonban, mint sok komoly mai amerikai iróé, lehangolóan meddőnek tűnnek. Ugy fest, mintha egy intenziven materialista civilizációban még a művész is lényegében mindent materialista szempontokból Ítélne meg."** A bulvár hangja /France Soi r/: Pillantás a hídró l, alcím /a La brune que voll a cimü vígjáték nyomán, amelynek szerzője a francia bulvár egyik legsikeresebb és legtipikusabb mai képviselője, André Rous si n/: "Le blond que voila". A szöveg: "Ez a mű a távoli Számumra emlékeztet, a boldot Pierre Marcabru: Sartre contre les bourg eoi s. Arte, 1957. dec, 18. tt The guardia n . 1960. ápr. 29. John Bourne kritikája. - 42
