Sz. Szántó Judit: Valóság és dráma Nyugaton (Színházi tanulmányok 6., Budapest, 1962)

A realizmus nehézségei

dául a Jó embert keresünk /Der gute Mensch von Sezuan 1938/40./ mondanivalóját: "A jóságnak praktikusnak és erősnek kell lennie, de nem olyan praktikusnak, hogy visszaéljen az emberi tehetetlenséggel és diktátort Játsszon"* vagyis a darab mélységesen osztályjellegü problémáját ugy tünteti fel, mint amely az adott társadalmon belül a józan középút bölcs alkalmazásával teljes mértékben megoldható.De mindennél ékesebben szól a fentebb idézett velős gondolatjeles passzus:az epikus dráma,

mint par excellence antirealista művészet! Ennek alapján érthető, hogy realizmus ós naturalizmua alapvetően különböző fogalmait a nyugati drámatörténészek oly szívesen zavarják össze, s az elődök között együtt emlegetik Ibsent ós Shaw-t Hauptmannal ós Zolával. Realizmus mindaz, ami az élet felszíni jelenségeinek mind pontosabb felmérésére törekszik - következésképpen Brecht természetesen antirealista. És amikor Gassner, az ilyetén értelmezésű realizmust bírálva, a szárazságot és a röghözkötötteéget kárhoztatva, azt javasolja, hogy a realizmust "teatralizálni" kell, voltaképpen azt mondja: a mélyre nem hatoló, a nagy összefüggéseket nem kutató, tehát naturalisztikus drámát kell formalista eszközökkel felfrissíteni. Az általa kívánt teatralizált realizmus valójában: formalizált naturalizmus. Ez a fajta drámaelmélet - amely egyes esetekben kiváló, igen okos ós szellemes elemzéseket hoz létre - a későbbiekben móg említendő ujnaturalista irányzatot nem azért kárhoztatja, mert nem hatol a felszin alá, mert elszigetelt óletkivágásokat ad, hanem azért, mert száraz, unalmas, egyhangú - ami persze igaz,de csak okozat, csak következmény - és felélesztésére a lefutott izmusok fegyvertárából Javasol eszközöket. Azon a cimen tehát, hogy realista, Nyugaton egyetlen drámaírót sem lehet üldözni. De minél teljesebben bontakoA John Oassner: The Theatre In Our Times

. 89.p. - 39 -