Sz. Szántó Judit: Valóság és dráma Nyugaton (Színházi tanulmányok 6., Budapest, 1962)

A realizmus nehézségei

mikor mossa el a haladás, a fejlődés áramlata - de ma még a polgári kritikai realizmusnak feltétlenül van tere, talajából nagy demokratikus művészet nőhet ki, amely remekmüveket is terem, és ezek hatásé, minden szubjektív illúzió, önáltatás ellenére, a művészet nagy,haladó alkotásainak vonalába esik, A realizmus nehézségei Nehéz-e ma Nyugaton realista Írónak lenni? Izgalmas és korántsem egyszerű kérdés ez, A realizmus, mint olyan, elismert és elfogadott irányzat, sőt, a józanul gondolkodó irodalomtörténészek szemében az egyetlen olyan irányzat, amely a XX. században kiállta az idő próbáját. Szemben Melchinger szorongás-elméletével, John Gassne

r

, a mérsékelt polgári esztéta, nyíltan kimondja: "A század közepére minden, antlrealista programmal rendelkező színházi mozgalom - kivéve az epikus színházat - ugy látszik, teljesen kimerült,"* De ebben a gondolatjelbe tett megszorításban egyszersmind napnál világosabban sűrűsödnek össze a realizmus elé állított polgári tilalmak. Az epikus szinház ugyanis Nyugaton is, akárcsak nálunk, egy embert Jelent: Bertolt Brech

tet. Brecht nagyságát kevesen próbálják Nyugaton elvitatni. Nagyon ritka kivétel az olyan, nyugati színházi körökben is csak nevetséget ébresztő "tudományos elemzés, amilyet - nem véletlenül - nyugatnémet szerző, a nagytekintélyű Paul Fechte

r ad róla, aki Az európai drám

a cimü impozáns terjedelmű, de annál zavarosabb és üresebb monográfiájában a Courage mamá

val /Mutter Courage und ihre Kinder. 1938/39/ lezárja Brecht érdemleges darabjainak sorát. Kitérőnek tetszik, de ide kell iktatnunk Fechter Brecht-elemzésének utolsó bekezdését, amelyben aztán végleg "elintézi" az iróti t John Gassner: Form and Idea In Modern Theatre

. 126. p. - 37 -