Sz. Szántó Judit: Valóság és dráma Nyugaton (Színházi tanulmányok 6., Budapest, 1962)

Korunk nyugati drámaíródalmát elemezve feltárni életművet kitevő feladat is lehet. E tanulmány Íróját feltehetőleg még hosszú áveken át ez a problémakör foglalkoztatja majd; a munka végcélja egy nagyobb, átfogó jellegű tanulmány. A ma oly nagy közérdeklődésnek örvendő rakétatechnikából véve a hasonlatot, ennek a hosszú útnak az első szakaszát segít lebírni,mint egy többlépcsős rakéta első fokozata, ez a kötet, amely semmiképpen nem lezárt, önálló első fejezet,hanem csak eszköz és ut a későbbiekhez. Első kísérletem nem tűzhette ki feladatául, hogy minden problémával foglalkozzék, ós azt sem, hogy az egyes érintett problémák mindegyikének mélyére hatoljon. A téma mindenekelőtt az alapvető álláspont meghatározását követelte meg ós ez az álláspont az olvasó számára remélhetőleg világossá válik. A tanulmány az egyes drámairól irányok és az egyes müvek értékmérőjeként mindenkor az Íróknak -és az alkotásoknak a valósághoz való viszonyát tekinti, más szóval a mai nyugati drámairodalmat a realizmus szemszögéből kivánja vizsgálni. Korunk nyugati drámájának egészére a legkülönfélébb áttételeken át, de mindenképpen rányomja bélyegét az 1917től fogva kibontakozó világtörténelmi konstelláció: a két világrendszer egyidejű egymás mellett élése, amely különösen a II. világháború befejezése óta viharos ütemű erőeltolódást eredményezett a szocialista világrendszer javára. A valósághoz való viszony boncolása tehát soha nem valami elvont mérce alkalmazását jelenti, hanem mindenkor a mi egyszeri, meghatározott történelmi korszakunk tükröződésének vizsgálatát a dráma sajátos műfaján belül. I