Sz. Szántó Judit: Valóság és dráma Nyugaton (Színházi tanulmányok 6., Budapest, 1962)

Ez a szempont vezérelt akkor is, amikor a mai nyugati drámára legjellemzőbb irányokat igyekeztem meghatározni, A meghatározások alapja mindenkor az egyes irói csoportoknak a valósághoz való többé-kevésbé hasonló viszonya,több-kevesebb rokonvonást mutató világszemléletük volt. Az elnevezések segítségével a valóságábrázolás mélységének fokát igyekeztem megragadni} a további munka bizonyára változtat, csiszol ezeken a kategóriákon, amelyek számomra is elsősorban az eligazodást könnyítették meg. Mindenesetre leszögezném, hogy az elhatárolások mércéje minden esetben elsősorban tartalmi jellegű és a csoportok sokszinií változatossága tUkrözi azt a tényt, hogy korunk burzsoáziájának nincs egységes ideológiája, amelyet a marxizmussal szembeszegezhetne. A különféle reakciós vagy kisebb-nagyobb mértékben haladó polgári ideológiákat művészi formába öntő Írókat törvényszerűen rokonitja tehát az a mód, ahogy korok társadalmát igazolni, mentegetni, javítgatni, birálni vagy elvetni kivánják. Az utóbbi esetben természetesen már olyan Írókkal van dolgunk, akik féllábbal vagy mindkettővel kivül állnak a polgári gondolkodáson; szocialista világszemléletei vagy ehhez a szemlélethez közeledő miivészekkel, azokkal, akiknek problémáival a tanulmány utolsó része foglalkozik. Végezetül szeretnék megemlíteni néhány olyan problémakört, amelyekkel, az eddigi vizsgálatok körét kiszélesítve és elmélyítve, a jövőben részletesen óhajtok foglalkozni. Hadd soroljam fel ezeket csak címszószerűen: a mai nyugati drámairodalom történelmi feltételei, szociológiai és filozófiai előzményei ós kísérőjelenségei; a drámának a társmüvészetekkel, elsősorban a kor irodalmával való egybevetése; az irott drámai mü színpadi megvalósításának különféle, elvi vonatkozású problémái; továbbá a szorosan vett formai kérdések alapos vizsgálata. Végül, noha vallom, hogy egy, a nyugati drámával elvi sikon foglalkozó tudományos munkának nem kell, sőt nem is szabad lexikális teljességre törekednie, hiszen sem ez az irás, sem a belőle kifejlődő későbbi II