Székely György: A színjátéktípusok kutatásának módszeréről (Színházi tanulmányok 5., Budapest, 1961)

IV. A kontraszthatás kezdetei

IV. A KONTRASZTHATÁS KEZDETEI A "szervezett alkalom" és az "alkalomszerű rögtönzés" azonban nem álltak szemben egymással,nem zárták ki egymást. Kezdetektől fogva szinte egyidejűen jelentkeztek s nem csak ugy, hogy egy-egy közösség különböző alkalmakkor hol ilyen hol olyan jellegű megnyilvánulásokban vett részt,hanem érdekes módon ugy, hogy a szertartásos, "komoly" alkalom ugyanakkor,mintegy kontraszthatáskóppen a rögtönző-gunyolódó elemet is szóhoz engedte jutni. Ugy gondoljuk, szükséges mindenekelőtt a "színjáték-előtti" időszakból egy sor példát felhozni, természetesen a teljesség igénye nélkül /a földgömbön nyugatról keletre haladva/: Az Észak-Amerika nyugati részén élő maidu-indiánoknál az "álmodó" sámán sötét tánc-kunyhójában,amelyből a szellemek megszólalnak, clovn utánozza a hangokat; az Így keltett kacagás növeli a szeánsz értékét./I/ A mayaknái Mani városában és a Naua-knál Cholulá-ban a Quetzalcoatl-mitosz előadásánál komikus betegeket ábrázolo álarcosok nevettettek./2/ A puebló-lndlánok nagy maszkos felvonulásaiban az Istenmaszkok mellett felléptek a clown-maszkok, akik a mítoszok előadása közben obszcén jeleneteket adtak elő./3/ Kamerunban egy törzsbeli halála ünnepén maszkos figura jelenik meg a halott "szerepében" csíkos harlekinszerű öltözetben, aki részben ijesztegeti a gyászolókat, részben erősen phallikus jellegű mókáival nevetésre sőt ujjongó vígságra készteti oket./4/ Az egyiptomi szent szertartásokon a rítust parodizáló, maszkos, agyaggal bekent clownok /pwanee/ vonultak fel./5/ - 53 -