Székely György: A színjátéktípusok kutatásának módszeréről (Színházi tanulmányok 5., Budapest, 1961)

IV. A kontraszthatás kezdetei

Az indiai Tanjore-körzetben az istenszoborral szemben állították fel a játékhelyet. A szertartás felajánlási énekekkel kezdődött, majd egy ritusclown /konangi/ lépett fel és mókáival Ganescha megjelenését vezette be./6/ Utazók adatai arról szólnak, hogy a sziámi halottégetésnél, amely ünnepélyes keretek között bonyolódott le, nagy szerepet játszott a clown és a pofozkodás! jelenet./7/ A borneoi kenjá—knál a tavaszi nagy vetésünnepen a komoly és áhítatos ceremóniákba egy clown humorisztikus-obszcén előadása van beágyazva./8/ A tibeti nagy maszkos misztérium-táncokban a jó istenségek kíséretében vannak az "istenfiak", akik a tréfacsinálók szerepét játsszák./9/ Az altáj-i sámán szertartása alkalmával a túlvilági útra /szintén a sámán által alakított/ szolgája is elkíséri és tara törekvéseinek állandó kontrasztját képviseli; később ujabb szereplő csatlakozik /ezt nem a sámán alakítja/, aki mímeli a szolga ügyetlenségét és csúfolja. Kettejük közt humoros jelenet alakul ki./10/ Az osztjákok samán-szertartásával kapcsolatos kardtánc során két férfi jön be,az egyik közülük asszonynak öltözve és meglehetősen erős tréfákkal mulattatják a gyülekezetet./ll/ Még az utóbbi években is román parasztok halottvirrasztása alkalmával táncolnak, meséket mondanak 8 ezeknek nemcsak az a célja, hogy elűzze a virrasztók álmosságát, hanem hogy "szórakoztassák a halottat is*..hogy még ennyi öröme legyen, mert azután eltűnik". /12/ Uj-Guineában aktuális események travesztiájával kötik össze a halottak ábrázolását./13/ Egész sor adat szól arról is, és itt már közelebb járunk a szinjátékos jelleghez, hogy a szertartásba, vagy vallásos jellegű produkcióba betótazerüen^ tehát szervesen illeszkednek a rögtönző-csipkelődő-vidám figurák. Az Indiai áldozatokhoz szómát kell vásárolni. Ezt játsza el két brahmán. A szórna-sarjakat vörös ökörbőrre teritik, majd alkudozás kezdődik a vételár fe- 54 -