Székely György: A színjátéktípusok kutatásának módszeréről (Színházi tanulmányok 5., Budapest, 1961)

Bevezetés

Ugyanabban az évben jelent meg Staud Géza "Dramaturgiai vázlatok" cimü kis tanulmánykötetének első kiadása, amelyben egyes kérdéseket tárgyalva /Dramaturgia és lélektan; A szinpadtér hatáspontjai; A diszlet dramaturgiája; A rendező munkája; A szinészképzés; Racine dramaturgiája/ inkább a gyakorlat számára világított meg aktuális problémá-V kat. Általanosabb érdekű, összefoglaló jellegű tanulmány kettő akadt köztük: az egyik, megalapozásképpen "Színháztudományi alapkerdések"-et vetett fel elsősorban módszertani szempontból, a másik viszont "A műfaj dramaturgiája" cimen egy addig szinte emlitetlen elméleti kérdéshez szólt hozzá, azt, mint majd még látni fogjuk, a müfajtisztaság oldaláról közelítve meg. A beszámoló teljessége kedvéért - fenntartva azt a jogunkat, hogy csak bizonyos témakör köré csoportosítható müveket emiitettünk meg - felsorolásunkhoz csatoljuk Dégh Lindának "A magyar népi színjáték kutatása" problémáiról és módszertanáról irt és 1947-ben a Néptudományi Intézet kiadásában megjelent könyvét, amely elsőizben próbálta lerögzíteni /ezzel a differenciáló kutatás feladatát megkönnyítve/ a népi színjáték bizonyos sajátosságait. Annál is lényegesebb volt ez, mert hiszen a modern szinjátékkutatás óhatatlanul egyre erőteljesebben vetette fel e művészet eredetkérdéseit, és kereste azokat az elemeket, amelyek a népi életformán belül megjelenve, majd később irodalmi formát öltve, vagy már meglévő irodalmi formákra hatva, bizonyos ősréteget képviselhettek. Végül a sorban ismét Hont Ferencre lehet hivatkozni, aki egy legfrissebb tanulmányában, az 1960-ban a közönség elé került "Valóság a színpadon" c. kötetében a "drámaiság" fogalmát, valamint a valóság drámaiságának és a szinpad drámaiságának összefüggéseit boncolgatva a színjáték művészetének társadalmi funkcióját és ilymódon megszabott létfeltételeit vizsgálta. Főcélja nyilvánvaló módon az volt,