Székely György: A színjátéktípusok kutatásának módszeréről (Színházi tanulmányok 5., Budapest, 1961)

Bevezetés

hogy egy uj dramaturgia számára próbáljon meg tisztázni egy ilyen fontos alapkérdést. Eredményeire később még visszatérünk. Ennyi és nem több az, ami ezen a téren a magyar színháztudományban elhangzott.És ami még jobban szükiti a kört, a felhasználhatóság lehetőségeit, az éppen e megjelent müvek szemléletének módja. Alig van ugyanis köztük olyan, amely ma, egy marxista-leninista esztétika mérlegén megmérettethetnék. Márpedig a gondolatok továbbvitele, egy teljesebb dramaturgiába való beépitése csak ilyen előfeltételeknek való megfelelés esetén határozható el. Terminológiai problémák Van azután még egy nehézség ia. Az a tapasztalatunk, hogy a szakirodalom területén /tanulmányok,cikkek,kritikák, ismertetések stb./ meglehetős bizonytalanság uralkodik a terminológia használatában. "Színház", "színjátszás", "dráma", "színjáték" sokszor azonos jelentésben, egymással felcserélve kerül be a megszövegezésekbe. Nem lehet ezt a jelenséget véletlennek tekinteni. Legfőbb oka minden bizonynyal abban van, hogy amit erről a művészetről a legszélesebb körben tanítanak:, az az irodalomtudomány terminológiájával történik. Szó esik tehát drámáról és ennek műfajairól. Ami viszont a színház művészetének ennél sokkal szélesebb teljességét illeti, a rá vonatkozó fogalmak csak másodlagosan, járulékosán kerülnek be az emberek gondolkodásába s igy halványabban, de legalábbis kicserélhető módon jelentkeznek. Már most ki kell itt térni arra a lehetséges ellenvetésre, amely szerint egy uj dramaturgiának sem lehet más feladata, mint hogy az Írot

t dráma törvényszerűségeivel foglalkozzék s éppen ezért az előkészületeknél sem kell bevonni a színjátszás művészetének egyéb problémáit - meg le- 10 -