Hont Ferenc: Valóság a színpadon (Színházi tanulmányok 4., Budapest, 1960)

I. Az ár ellen - A népi színjátékról /1938/

ja nemcsak különböző, de merőben ellentétes is. A két szinjátéktipus egyesítése hamisitás, lényegbevágó változtatás nélkül elképzelhetetlen. "Az még nem jelent népi színházból kiinduló alkotást" - irja Bogatirjev-»ha a "Betlehemesj áték" vagy a 'Dorottya" népi müveket a műsorba besorozzuk. A népi szinház alkotói módszereivel korszerű müveket is színpadra vihetünk" tíz a megállapítás látszólag ellentmond a föntebb idézett tételnek. De csak látszólag. Mert a "korszerű" nem azonos az un. "mai

M-val. A korszerű mü olyan szinpadi alkotást jelent, amelyben a napjainkban kialakuló, uj szinjátéktipus törvényei érvónyesülnek. Ennek az uj, korszerű szinjátéktipusnak struktúrája és társadalmi funkciója fejlettebb fokon megfelel a paraszti életbe ágyazott népi szinjáték struktúrájának és társadalmi funkciójának. Ha ez valóban igy van, akkor a korszerű szinpadra állított népi szinjáték szervesen beilleszthető a fejlettebb társadalmi funkciórendszerbe, struktúrája megváltoztatása nélkül,hiszen az alkattan egyik alaptétele, hogy a struktúra transzponálható. Vizsgáljuk meg a két szinjátéktipus struktúrájának néhány lényeges alkotó elemét. A népszlnjátékban a nézők és a játszók között szoros kapcsolat áll fönn, nincs egymástól élesen elválasztott külön szinpad és külön nézőtér. Az uj szinpadmüvószet alkotói évek óta azon fáradoznak, hogy a játékstílus, a színházépület és a szinpad elhelyezésének megváltoztatásával áthidalják a színpadot a nézőtértől elválasztó határvonalat és helyreállítsák a naturalista színjátékban ma teljesen megszakadt kapcsolatot a játszók és a közönség között. Mindkét szinjátéktipusban a belső és a külső világ, a realitás és az irrealitás, a valóság és a játék elemeinek egymáshoz való viszonya szinte azonos. Nemcsak megférnek egymás mellett, mint egyenlő értékű elemek, hanem széttagolhatatlan egységet alkotnak.A szinjáték részletmüvészeteit tekintve mindkét tipus szintetikus, azaz a beszéd, az ének, a mozgás, a tánc, stb. ugyanabban az elő•