Hont Ferenc: Valóság a színpadon (Színházi tanulmányok 4., Budapest, 1960)

I. Az ár ellen - A rendező alkotása /1936/

ség legősibb ága a mese, az akció éa a szöveg, stb. készen kapott tartalmának és formáinak közvetítése és a hagyományhűség ellenőrzése. Ezt a közvetitő és ellenőrző szerepét tölthette be a középamerikai Maya-törzsek színjátékának betanítója, a Hoplop. A hagyományokat őrző és a közösséget képviselő rendezői tevékenység azonban ellentétbe kellett, hogy kerüljön a szinjátszó, illetve ekkor már szinjátszók egyéni alkotói tevékenységével. Az egyéni szemlélet erősbödése maga után vonta a hagyomány fokozatos ujraformáláaát, a szinjátszók egyéni törekvéseihez való alkalmazását. A színészi játék megváltozott formáinak közös nevezőre hozását és a hagyomány uj ezinpadra-alkalmazását, az átalakított szinpadi akció megteremtését caak a játék betanítója végezhette el, mert máskülönben az ellentétes színészi törekvések szétforgácsolták volna a müegész egységét. A rendezői tevékenység ezen a fokon a s tilusmeghatározás és a szcenáriumalkotás ágával gazdagodik. Az akció átalakítását nyomon követte a azöveg és a mese átdolgozása, azaz színpadra alkalmazása. Ennek a feladatnak végrehajtását nevezzük dramaturgiai tevékenységnek. Ekkor jött a rendezői tevókenyaég segítségére az időközben kialakult költői ós drámairól tevékenység!az uj szöveg megalkotása éa végül az uj, egyéni mese megteremtése. A színjáték anyagi elemeinek gazdagodásával és technikai eszközeinek fejlődésével a rendező munkaköre a szcenikai tevékenységgel bővül; a azintér, a színpadkép éa a azinjáték egyéb tárgyi tényezőinek formáit és alkalmazását elgondolja és meghatározza. Mindezeket a tevékenységeket hoaazu ideig ugyanaz a személy végezte. A fejlődés folyamán a szinész, a rendező, a tervező, a drámaíró /és a zeneszerző/ foglalkozása különválik. Ma már a szorosan vett rendezői munkát is több személy végzi /rendező, játék-,beszéd-, ének- és táncmesterek, korrepetitorok, kar- és némaszemólyzet betanítója, atb./