Hont Ferenc: Valóság a színpadon (Színházi tanulmányok 4., Budapest, 1960)

I. Az ár ellen - Színház és munkásosztály /1934/

célok szolgálatára elsőizben felhasznált polgári szinészanyag és a részben kispolgári közönség gazdasági okokból figyelembevett Ízlése mérséklőén hatott Piscator addigi törekvéseire. A munkásszínpadok előadásainál irodalmi és művészi szempontból értékesebb, de nem annyira éles tendenciájú szinpadi alkotások kerültek szinre a CentralTheaterben. 1924 őszén, a szinház a Rotter-testvérek tulajdonába vándorolt és igy Piscatornak máshol kellett működési területet keresnie. Meghivást kapott a Volksbühnéhez. Elhatározta tehát, hogy a legnagyobb német szinházszervezetet /ekkor mér több mint 500.000 tagot számlált/a munkásosztály politikai küzdelmének eszközévé változtatja át. 1924-től 1927-ig az éles tendenciájú politikai előadások sorozatát rendezte Piscator egyre növekvő sikerrel a Volksbühneben é3 néhány izben más szinházban is. A szinészanyagot nem lehetett máról-holnapra átformálni. A játékstilus átalakítása csak lépésről-lépésre haladt előre. A szinrekerülő müveket azonban már minden megalkuvás nélkül, a legradikálisabb módon dolgozta át Piacator politikai célkitűzései szempontjából. A legmerészebb éa egyben legjelentősebb eredményeket azzal a következeteaen kereaztülvitt törekvéaével érte el, amellyel az oroaz azinházakénál aokkal tökéleteaebb technikai apparátU8t /filmvetitéa, azinházl gépezetek, stb./ az előadások szerves elemévé fejlesztette éa ezáltal a politikai tendencia egyik hordozójává tette. Kéaőbb a technikai apparátus lett Piacator rendezéseinek legfőbb alkotóelemévé. A Volksbühne vezetősége növekvő aggodalommal figyelte az előadásokban egyre erősebben megnyilvánuló politikai tendenciát. 1927-ben az ellentétek annyira kiélesedtek a Volksbühne radikális szárnya és a "politikamentes" szinpadmüvéazet híveiből álló vezetőség közt, hogy Piacatornak meg kellett válnia a Volksbühnetői. Ezután még több izben alapított színházat, amelyekben egészen nagyszabású alkotásokkal fejlesztette tovább a politikai színjátszást. Csakhogy a munkanélküliség növekedésével a munkásosztály anyagi