Hont Ferenc: Valóság a színpadon (Színházi tanulmányok 4., Budapest, 1960)

I. Az ár ellen - Színház és munkásosztály /1934/

helyzete egyre rosszabbodott és igy önmaga nem tarthatta fenn ezeket a szinházakat. A jómódú polgárság a művészeti különlegesség kedvéért eleinte nagyszámban látogatta az előadásokat, később azonban megriadt a politikai tendencia növekvő hatású érvényesülésétől és lassan elmaradozott. Piscator vállalkozásai egymásután kerültek csődbe, végül is elhagyta Németországot és Oroszországba költözött. Működésével egyidejűleg a politikai színjátszás hulláma a polgári szinházak területére is átcsapott. Még az állami színházakban is politikai tendenciákat érvényesített Leopold Jessner

. a klasszikus drámák rendezésében, ha nem is a legélesebb formában. A politikai helyzet jobbratolódásával neki is meg kellett válnia az állami szinházak intendánsi állásától, A Volksbühne uj művészeti vezetője, Karlheinz Martin eklektikus álláspontra helyezkedett, Ő maga élesebb tendenciájú előadásokat is rendezett, de teret adott más irányzatoknak is, sőt, még a szélsőjobboldali rétegek követeléseit is megpróbálta kielégíteni. Ez az eljárás megteremtette a Volksbühne-moz,3alom likvidálásának előfeltételeit. A nemzeti szocialista uralom már minden nehézség nélkül alakitotta ét a Volksbühne-szervezeteket a saját céljaira /1933 június/.Időközben a munkásosztály szemléletét kifejező uj politikai drámairodalom igen értékesalkotásokkal gazdagodott /Brecht,

Toller,stb./Néhány üzleti szempontból jövedelmezőnek Ígérkező élesebb politikai tendenciájú müvét polgári színházak is bemutatták, de a politikai harc élesedésével az efajta müvek szinrehozatalát megszün tették.Amunkásosztály világnézetét kifejező politikai színjátszás és a polgári szinházforma tartósabb egyesítésének kísérlete Németországban, néhány jelentős eredmény hátrahagyásától eltekintve, végül az egész vonalon meghiúsult. Ugyanekkor a gazdasági és társadalmi helyzet alakulásának és a politikai küzdelem élesedésének következményei a hatalom megtartását minden eszközzel védelmező uralkodó rétegek szellemi tevékenységében is mutatkoztak. Lassanként a polgári szinházak ia szakítottak az öncélú művészet elvével