Hont Ferenc: Valóság a színpadon (Színházi tanulmányok 4., Budapest, 1960)

I. Az ár ellen - Színház és munkásosztály /1934/

nikai módszer a munkaracionalizálás alkalmazását jelentette a szinéazet területén. Ezzel a módszerrel arra törekedtek, hogy a legkisebb erőfeszitéssel a maximális hatást kiváltó, legáltalánosabb kifejezési formákig jussanak el. A tudomá­nyos világnézet alapeszméit nemcsak az intellektuális köz­léamód eszköze ivei, hanem a a z inj át ék minden ténye zőj ének fel­használás ával, a legősibb éa legújabb elemek /zene,ének,tánc, akrobatika, film, világitáa, azinpadtechnika, atb./ egység­befoglalásával fejezték ki. Ugyanezek a szempontok érvé­nyesültek az előadott azinpadi müvek szerkezetében is* A gyakran több alkotó közös munkájával létrejött drámai müvek egyesitették magukban az összes műfajok elemeit, minden esetben a közösség problémáival foglalkoztak és az egyenle­tesen haladó történés helyébe a belső törvényszerűségeket feltáró,dialektikus ugrásokban fejlődő cselekményt állitot­ták. /Kontraszthatásu jelenetekre, tagoltság, szimultán cse­lekmény, stb./ A növekedő szindarabszükséglet következmé­nyeképpen az ujjáalkotók merészségével habozás nélkül ala­kították át régi szerzők müveit aktuális politikai célki­tűzések propagálására. A politikai színjáték legfőbb törvé­nye a tendencia minden eszközzel való érvónyesitése lett. A forradalmi szinházmozgalom teljesen elvetette a müvéazi vagy nem művészi szórakoztatás elvét és mégis a politikai szinházak produkcióit különösen az intenzivebb játékmódban és az előadások lelkesitő hatásában jelentkező fokozottabb életkedv és örömérzet jellemezte. Ez az érzóstartalom a szembenálló osztályokkal küzdő és teljes diadalában bizó proletariátus optimizmusából fakadt. Az orosz forradalmi színjáték eredményeit próbálta meghonositani és továbbfejleszteni a hivatásosokat foglal­koztató német politikai szinházmozgalom. Piscator kísérel­te meg először a modern német színház fejlett technikai ap­parátusát és képzett színészeit politikai célok szolgálatá­ba állítani. 1923-ban kibérelte a berlini Central-Theatert azzal a szándékkal, hogy kifejlessze belőle a Volksbühne rivális intézményét, a politikai népszínházát. A politikai - 27 -

Next

/
Thumbnails
Contents