Hont Ferenc: Valóság a színpadon (Színházi tanulmányok 4., Budapest, 1960)
I. Az ár ellen - Színház és munkásosztály /1934/
kispolgárság irodalmi szinházait. A mozgalom művészi célja mindenütt ugyanaz volt:a valóság hü ábrázolása és birálata. Az irodalom,a képzőművészet és bizonyos szinházi jelenségek /Meiningen, stb./ az előfeltételeket már előbb megteremtették, de az első ilyen színházat, a Théâtre Libre-t 1887-ben nyitotta meg Párizsban André Antoine , egy fanatikus kispolgár, a gáztársaság kisfizetésű hivatalnoka, csupa műkedvelőkből, kereskedősegédekből, bankhivatalnokokból, szabónőkből, stb.1889-ben Németországban alakult egy társaság írókból, ujságirókból és szinházi emberekből, amely Otto Brahm vezetésével megnyitotta a Théâtre Libre-rel majdnem azonos célkitűzésű Freie Bűnnét. Ugyanakkor az orosz szinházi életben is változás állt be. II. Sándor cár meggyilkolása után az orosz "intelligenciát", a politizáló polgárságot egyidőre kiszorították a politikai tevékenység területéről és ennek következtében ez a réteg intenzivebben kezdett foglalkozni irodalommal és színházzal. Az "intelligenciára" támaszkodva nyitotta meg 1898-ban Vlagyimir Nyemirovics- Dancsenko drámairó és Konsztantyin Sztanyiszlavszkij színész a Moszkvai Művész Szinházat, amelyben a valóségábrázoló színjátszás legtökéletesebb formájáig jutott el. Ha megvizsgáljuk ezeknek az uj irodalmi színházaknak a műsorát, az előadott drámákat témájuk és problematikájuk szempontjából két csoportra oszthatjuk. Az egyik csoportba tartoznak azok a müvek, amelyek a polgárság egymásközti ellentéteit, az egyén és a polgári környezet összeütközéseit, a proletarizálódó kispolgár szociális helyzetének rosszabbodását, a polgár legbelsőbb válságait tárgyalják. /Ibsen, Csehov, stb./ A másik csoportba tartozó müvek pedig a szegény néprétegek életét, mindennapos küzdelmeit, a dolgozó osztály problémáit mutatják be. /Zola, Hauptmann, Gorkij, stb./ Néhány elszórt jelenségtől eltekintve, ekkor jelent meg először a színpadon a munkásosztály, mint téma . Szegényembert, dolgozót, munkást ábrázoltak már azelőtt is a színpadon, de legtöbbször mulatságos formában. A dráma hőse
