Hont Ferenc: Valóság a színpadon (Színházi tanulmányok 4., Budapest, 1960)

I. Az ár ellen - Színház és munkásosztály /1934/

az uralkodó osztály tagja vagy az osztály színpadra vetített ideálja /isten, félisten, mitikus hős, stb./. Az alsóbb rétegek tagja, a szolga, a paraszt, a kézműves, a munkás csupán epizódfigura, szentimentális szánalom tárgya, de leggyakrabban a komikus elem hordozója.A polgár is először mint komikus figura jelentkezett a középkori misztériumjátékokban, /az együgyű kereskedő és felesége/ ós csak a polgári drámában lesz tragikus hőssé. A naturalista színházakban előadott müvek általában a polgári entellektüel és a kispolgár szemszögéből tárgyalták a munkásosztály életét ós sorsát, de ezeken a szinpadokon a proletár már mint komoly problémák hordozója, gyakran mint tragikus hős szerepelt. Ez az ábrázolás a naturalista színházak valóságmásoló célkitűzéséből következett, valamint a kivezető utat kereső és a munkásosztályt abban az időben politikai segítőtársul tekintő kispolgárság akkori állásfoglalásából ós világszemléletéből. A polgári értelmiség és a kispolgárság azonban nem haladhatott megkezdett utján tovább. A szabadversenyes kapitalizmus átcsapása az imperializmusba, a monopol-kapitalizmus térhódítása kiélezte a gazdasági és társadalmi ellentéteket. A középrétegek belátták,hogy saját létük, fennállásuk veszélyeztetóse és addigi ideáljaik feladása nélkül nem oldhatják meg a problémáikat.Az értelmiség és a kispolgárság három részre szakadt. Az egyik rósz megalkudott és a tőkésosztály érdekeinek fenntartás nélküli kiszolgálójává vált. A másik rész, amely különben is egyre gyorsuló ütemben került a proletariátus életkörülményeibe, a munkásosztályhoz csatlakozott.A harmadik rósz pedig a problémák megoldhatatlansága elől a miszticizmus, az irrealizmus és az önmagáért való művészet világába menekült. Ez a harmadik rósz hajtotta végre a naturalizmus elleni reakciót ós teremtette meg 1895 és 1905 között azokat a "atilizáló" színházakat, amelyek az élettől ós a valóságtól való elfordulást, a földöntúli, a megfoghatatlan vagy a régmúlt ábrázo-