Dömötör Tekla: A színjátszás funkciója falun (Színházi tanulmányok 3., Budapest, 1960)

Gondolyátok meg, mely éktelen dolog az istennek hasonlatosságára teremtett orcátokat az ördögnek ábrázattyára forditani, csúfokat, bolondokat ti magatokból csénálniJ Sokszor emlegeti a csúfokat Bornemisza Póter is, aki a hires külföldi csúfokat: Eulenspiegelt, majd Orlandot idózi. Másutt "trágár és penészes csúfságról" beszél. Az álorca kifejezésre is sok példát tudunk idézni. Telegdi Miklós irja húshagyóra szóló prédikációjában: Az kik az Istennek parancsolattya ellen ál orcában járnak, az firfiak aszszony ember ruhában, az aszszony népek firfiu ruhába öltöznek, részegeskednek, paráználkodnak. 0 részegesek, oh torkosok, oh ti farsangosok... Gondollyátoc meg, méltó e tinéktek kártyát, hásártot, vertelyét játszanotok. ... ez világi emberek magokrul el feletkezvén Backusnak áldoznak hasoknak és torkoknak szolgálnak, dobzodásra és részegségre aggyák magokat, ál arcokban és fassang ruhába bolondoskodnak, kártyát, vertelyét, hazárdot jaczanak. Másutt igy ir: Ti pediglen az isten parancsolattya ellen oly ruhába öltöztök, mely nem csac tisztességbeli emberhez de akar kihezis ugyan nem illeniék. - így kiált fel: Az poganuktól rejánk szállott test hizlaló es lélek öldöklő, büdös fassang! Férfi ós női ruhacserére utal többek közt egy Fertő-tó környéki történet is. Hőse Villanus Kristóf nevü német pap, aki 1593-ban szakácsnőjével együtt megy farsangolni, mégpedig a pap női ruhában, a szakácsnő pedig férfiöltözetben. Nem csoda, ha ezért hivei feljelentették a felsőbb hatóságoknál.