Dömötör Tekla: A színjátszás funkciója falun (Színházi tanulmányok 3., Budapest, 1960)
mozzanatai - a születés, názasság és temetés - formái felett kényszeritő erejű ellenőrzést gyakorol.Ezeken a területeken, melyeket az állami igazságszolgáltatás csak részben érint, a népi szokásjog még napjainkban is határozott formában érvényesül, itt mutatkozik meg leginkább a paraszti élet konzervativizmusa, amely az állami és egyházi rendelkezésekkel is hosszú évszázadokon át képes volt szívósan szembeszállni. A házassági és nemi erkölccsel kapcsolatos - tehát mindenképpen kényes természetű - vétkeknél a macskazene, a nyilvános és hangos megszégyenítés, a hibák széles skálájú és tapintatlan kiteregetése hatásos eszköznek bizonyult s bizonyára ez okozza SZÍVÓS életét is. Sok esetben már az ettől való félelem is visszatartja azokat, akik az erkölcs és szokásjog ellen véteni akarnak. Hatása alól senki sem vonhatja ki magát, de sok említés van arról, hogy a megszégyenített egyenesen kénytelen lakóhelyet változtatni, elbujdosni szégyenében. A jelenlegi Magyarország területén a macskazene elsősorban a család egységének megőrzését célozza egy olyan falusi társadalomban, mely az asszonytól megköveteli,hogy férje házába költözzön s az ő családtagjaival éljen együtt. Különösen protestáns falukban bir fontossággal, hiszen a katolikus egyház a maga részéről máe eszközökkel gondoskodott a válás megakadályozásáról s a családi egység mindenáron való fenntartásáról. A charivari nem tartozik hazánkban az általánosan elterjedt szokások közé.A történeti adatok teljes hiánya ugyan nem jelenti okvetlenül, hogy a tizenkilencedik század előtt ismeretlen volt hazánkban, de mindenesetre nem tartozhatott, - ahogy ma sem tartozik - a magyar falu életének feltűnő jelenségei közé. Annyi bizonyos, hogy a nyugatmagyarországi, tehát a német nyelvterülettel közvetlenül határos részeken nem ismert a szokás,tehát az átvétel útját ebben az irányban nem kereshetjük.