Dömötör Tekla: A színjátszás funkciója falun (Színházi tanulmányok 3., Budapest, 1960)

Ami a biharugrai éa a környező falvakban oly erőteljes életet élő zángózás eredetét illeti, történeti adatokra itt sem sikerült bukkannom: az kétségtelen, hogy a mult század közepetáján már gyakorolták, sőt az idős adatközlők nézete szerint a mult században még gyakoribb volt,mint napjainkban és olyan környező községekben is élt, ahol most már ismeretlen. A történeti szálak Erdély felé látszanak vezetni, ahol nemcsak a magyar lakosság, de a románok és erdélyi németség előtt sem ismeretlenek a charivari formái. Sajnos rendszeres gyűjtés ebben az irányban nem történt, sőt a kutatók többnyire tudomást sem vettek a szokás létezéséről. Ennek oka részben a szokás természetében rejlik: hiszen a charivari alkalomhoz fűződő szokás, sokszor évekig nem gyakorolják, de újra feltámad, ha ok adódik rá. A Csúcsa /Clucea, Román Népköztársaság/ környéki románok például macskazenét rendeztek, mikor a szülők a fiatalok esküvője alkalmából megígért hozományt - a zesztrét - egy év letelte után nem akarják kiadni. Ilyenkor a vő ezt elhíreszteli a faluban,egy este összegyűlnek a szavát nem tartó szülő háza előtt s lármával, kiabálással kényszeritik, hogy szavát tartsa be. Bár a zesztrét sokszor szerződés formájában, tanuk előtt kötik meg, mégsem a bírósághoz fordulnak, hanem ilyenkor is ilyen módon történik a kikényszerítés. Ugyanitt gyakorolják az un. "nőrablással" kapcsolatosan is.A megszöktetett és a legénnyel együttélő lányt, ha teherbe esik, a legénynek már nincs joga elhagynia, ha mégis megteszi, erre a közvélemény hasonló eszközökhöz fordul, hogy jobb belátásra birja. /Tárkány Szűcs Ernő szives közlése./ Különösen érdekes eredményt igér az erdélyi magyar,román és német népi jogszokások összehasonlító vizsgálata, hiszen az erdélyi szokásanyag mindháromnál igen régies típusokat konzervált.

54 A macskazenével kapcsolatos színjátékszerű szokások általában igen sok tanulsággal szolgálnak a népi színjátszás formáinak kialakulási lehetőségeit illetően.