Dömötör Tekla: A színjátszás funkciója falun (Színházi tanulmányok 3., Budapest, 1960)
régi vonásait elnyomni. Mások viszont, mint pl. Eduard Hoffmann-Krayer, De Cock 48 olyan esetekre hivják fel a figyelmet, amikor az esküvői macskazene nem megszégyenítés,hanem egyenesen megtiszteltetés, esetleg védelem az ifjú pár számára, a hazajáró halottakkal szemben.így az özvegy-charivarival kapcsolatosan az a gondolat is felmerült,hogy nem az elhunyt jogait követelik vissza, hanem ellenkezőleg, az élőket védi s az elhunytat távoltartani igyekeznek a szörnyű lármával .Hoffmann-Krayer annak a véleménynek ad hangot, hogy a szokás célja eredetileg talán nem a büntetés és megfélemlités, hanem a gonosz, a tisztátalan távoltartása volt. Àz utóbbi magyarázatoknak azonban - véleményünk szerint - a szokás általános jellege ellentmond. A történeti és recens adatok túlnyomó többségében büntetésről és nem védelemről es megtiszteltetésről van sző. - Kari Meuli egyébként legújabb, már többször idézett cikkében - saját régebbi felfogását bizonyos fokig helyreigazítva - ugy véli, hogy a charivari és a rokon szokásoknál a kultikus - a démonokat távoltartani akaró, stb. vonásoknak a kelleténél nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a kutatók s hajlik afelé a felfogás felé, hogy bennük a tényleges kiközösítés, törvényen kívül helyezés, száműzetés enyhített formáját lássa. 0 A Roman de Fauvel-ben emiitett cselekmények - a háztető leszedése, ajtó, ablak beverése, a kutak ihatatlanná tevése - ezek szerint a régi, tényleges Joggyakorlat emlékét őriznék. A charivari-szerü jogszokások véleménye szerint régen nem is korlátozódtak a házassággal és nemi erkölccsel kapcsolatos vétkekre, az állami igazságszolgáltatás kifejlődése és megerősödése után azonban a népi jog már csak olyan területeken érvényesülhetett, melyeket a hivatalos szervek figyelmen kivül hagytak, összegezve tehát, a macskazenében Meuli nem kultikus démonüzés vagy megjelenítés maradványát, hanem a tényleges törvényen kivül helyezés, kiközösítés enyhített, Jelképes végrehajtását látja.
