Dömötör Tekla: A színjátszás funkciója falun (Színházi tanulmányok 3., Budapest, 1960)

lenne ha a vezetőség tanulmányozná a XIX. századi vándorszínészek műsorát. Mennyire aktuális, mennyire merész volt az, mennyire nem féltek "nehéz produkciókat" falura vinni. Több külföldi darab is kerülhetne színre, mint az például az 1959-60as évadban történt. Azt hisszük, érdemes lenne a Szovjetunió és a népi demokráciák falusi műsorpolitikaiét az eddiginél behatóbban tanulmányozni a Déryné Színháznak. Hiszen a Szovjetunió például évtizedek óta ad műsort falusi közönségnek, mégpedig olyan közönségnek, melynek életszemlélete és problémái nem állnak távol a magyar falu problémáitól. Az 6 tapasztalataikból bizonyára mi is sokat tanulhatnánk. Nagyon hasonló a tájszinházak helyzete is. A fejlődée utjának itt az látszik, hogy ahol az előadáshoz megfeleli helyiség nincs falun, a nézőket kell megfelelő közlekedési eszközökkel a városba vinni. A tájszinházak munkája kiegészíti a Déryné szinház tevékenységét, jóakaratban, hozzáértésben nincs itt sem hiány. A Népművelési Intézet nemrég érdekes kimutatást készített az öntevékeny színjátszó mozgalom történetéről, helyzetéről és programjáról. Ez a beszámoló felment minket attól a feladattól, hogy a falusi szinjátszómozgalom történetét is ismertessük. Csak néhány tanulságot igyekszünk megemlíteni. Az egyik az, hogy a falusi öntevékeny színjátszás tükörképe az ország kultúrpolitikájának. A falu többnyire azt játssza, amit a műsorfüzetek összeállítói adnak a falunak.Ha a műsorfüzetekben rossz darabok vannak, rosszat játszik, ha jó darabok, jót játszik. A műsorfüzetek összeállítása nem könnyű feladat. Problémájuk sok szempontból találkozik az Állami Déryné Szinház müsorpolitikájának kérdésével. Ha ezeket lapozgatjuk, leginkább megint az összeállítók fantáziaszegénysóge tűnik fel. Nem elég merészek,nem elég változatosak ezek a műsorfüzetek. A Színháztudományi Intézetben kész listák állnak rendelkezésére a magyar és külföldi drámairodalom jeles és politikai-