Dömötör Tekla: A színjátszás funkciója falun (Színházi tanulmányok 3., Budapest, 1960)

Konkretizálva mindezt a színjátszásra, az osztálytársadalom kialakulása előtt a színjátszást nem lehet népi,vagy nem népi rétegekre bontanunk, A színjátszás e régi korszakáról adataink nem maradtak fenn, Írásos feljegyzések nincsenek. Itt az általános etnológiai párhuzamok, főképpen azonban rokonnépeink színjátszó hagyománya mintájára kell e fejlődést rekonstruálnunk. Amellett ujabbkor! paraszti szokásaink s a népi hiedelem is bizonyos útmutatásokkal szolgál e terület felkutatásához. A középkorban a jobbágyság s emellett a városi polgárok, céhes iparosok egyes, a feudalists erőkkel élesen szembenálló rétegeinek színjátszását értjük népi színjátszás alatt. A középkori dráma kialakulására egész Európában igen nagy hatással volt a népi színjátszás s nem lehetett ez másként hazánkban sem. Forrásaink ezekben a századokban inkább közvetettek: a tudós irók lenéző említései, egyházatyák intelmei, zsinatok, törvénykönyvek tiltó rendelkezései. A XV. századból azonban már konkrét utalás is van falusi alakoskodásra. A XVI.századtól, az irott magyar dráma megjelenése óta a népi színjátszás hatását magukban az "irodalmi" drámaszövegekben ismerhetjük fel. A magyar drámaírás első ismert alkotásai, a humanista renaissance-drámák, a reformáció tanait hirdető polemikus szatírák egyaránt tartalmaznak népi elemeket. A XVII-XVIII.században viszont az egyházi vezetés alatt álló iskolák előadásain - s nyilván az előadások rendezői szándéka ellenére - erős népi hatás nyilvánul meg a bohózatszerű közjátékokban, vígjátékokban. Meg kell azonban emlékeznünk itt is a félnépi - vagy népies - hivatásos színjátszás jelenségéről, amit vásári színjátszás néven is szoktak emlégetni.E gyűjtőfogalom alatt a hivatásos színjátszásnak népi rétegét értjük.Ilyen hivatásos népi mulattatókról egészen a XVII.századig bőven szólnak forrásaink. Műsorukra sok adat utal, főként artisták, zenészek, bohócok voltak ezek, de előadtak dramatizált jeleneteket is.