Dömötör Tekla: A színjátszás funkciója falun (Színházi tanulmányok 3., Budapest, 1960)

S mulattatók maguk is népi származásúak voltak, s műsorukban - mint erre az európai páldák bőségesen utalnak, a népi felfogást, a nép eszmevilágát szólaltatták meg. À XVI. századi magyar dráma kialakulásánál feltehetőleg jelentős szerepet vihetett ezek műsora is. A paraszti színjátszás A magyar népi színjátszás tudatos vizsgálata, lejegyzése azonban, mint erre már utaltunk - csak a XVIII-XIX.század fordulóján kezdődött.

Ebben az időben a népi színjátszás, népi dráma elsősorban a földművelő parasztság színjátszását jelentette, kisebb mértékben pedig a céhes iparosok szintén régi multu dramatikus hagyományait. Csak később, a magyar munkásosztály kialakulása után fejlődik ki a sajátos munkás színjátszás is. A népi színjátszás tanulmányozásának egyik fontos forrása tehát hazánkban a magyar parasztság köréből e másfél évszázad alatt feljegyzett s a legbővebb tájékoztatást nyújtó anyag. Ezért ezt is szokták általában a "magyar népi színjátszásnak" nevezni. Nézzük elsősorban e paraszti színjátszásnak sokat emlegetett "archaikus" voltát. Az évezredes elnyomatás alatt sínylődő, a feudalists, majd a kapitalista elnyomás terheit viselő földművelő nép szinte tehetetlenül állt szemben a természeti erőkkel éppúgy, mint a társadalmi elnyomatással, melynek elviselhetetlen súlyán időnként vérbefojtott felkelésekkel igyekezett könnyíteni.A történelmi változások csak kevés változást hoztak a földművelő nép életében, s Így élhettek tovább igen hosszú időn keresztül e dramatikus szokások. A földművelő, az állattenyésztő számára létkérdés a termékenység,a jó időjárás biztosítása. így érthetjük meg, hogy hazánkban éppúgy, mint más országokban, az emberiség igen régi korszakára utaló varázsigékkel,színjátékszerű rituális cselekménnyel Igyekeztek biztosítani ember és állat szaporodását, a föld termékenységét. Bár e dramatikus szokások igen régi, sokszor