Dömötör Tekla: A színjátszás funkciója falun (Színházi tanulmányok 3., Budapest, 1960)

csak két nevet említünk: Ortutay Gyula és Hont Ferenc nevét. Ortutay Gyula a paraszti színjátszás kutatási területének kiterjesztésével, uj gyűjtési szempontokkal ad ösztönzést e vizsgálatnak. Hont Ferenc a magyar színháztörténet legnehezebben megközelíthető korszakának - a középkori színjátszásnak vizsgálatánál mutat lehetőséget a népi színjátszással valő kapcsolat feltárására. Ezzel a kutatás történetében uj fejezet kezdődik. A felszabadulás után ösztönzően hatnak a vizsgálatra a szovjet színháztörténeti kutatás hasonló eredményei és nézetei is. A szovjet kutatás is igen nagy szerepet tulajdonit a népi és egyben realista elemek hatásának az európai és különösképpen a kelet-európai szinjátszás kialakulásában éppúgy, mint későbbi sorsában. A magyarság népi színjátszásának az eddiginél sokkal behatóbb vizsgálata kezdődik, s ugyanakkor a XVI. XVIII. századi drámaszövegek népies vonásait is felszínre hozzák a kutatók. /Kardos Tibor, Dömötör Tekla és mások./ A népi színjátszás fogalomköre és jellegzetességei A népi színjátszás tehát a magyar színháztörténetnek nem valamiféle mellékes kérdése - hanem olyan probléma, mely a tudományos feltárás kezdetei óta előtérben áll. A marxista-leninista irányú színháztörténeti kutatás számára természetesen ez a kérdés más formában vetődik fel, mint a XIX. század elejének romantikus irányú kutatásában. Számunkra a népiesség problémája nem választható el osztályjellegének problémájától. Kutatásunk ez irányát Petőfi szabta meg, mikor kimondta: a népköltészet az igazi költészet. Legyünk rajta, hogy ezt tegyük uralkodóvá. Ha a nép uralkodni fog a költészetben, közel áll ahhoz,hogy a politikában is uralkodjék s ez százak föladata, ezt kivini célja minden nemes kebelnek, ki megsokalta már látni, mint mártirkodnak milliók, hogy egy pár ezren henyélhessenek és élvezzenek ! '*