Székely György: Zenés színpad – vidám játék (Színházi tanulmányok 2., Budapest, 1961)

I. A SZÍNPADI "IDŐSZÁMÍTÁSRÓL"

dennapos példával éljünk: az életben a várakozás, mint cselekvés nagyon különböző hosszúságú Időt vehet Igénybe, kéthárom perces várás még szinte észre sem vevődik, a tizenöthúsz perc /akár kedves ismerősről, akár autőbuszről legyen is szó/ már nyugtalanítóan hat, félóra és egy óra, vagy még ennél is több, bizonyos esetekben hónapok és évek, az éppen adott körülményekhez képest ingerlőén, kétségbeejtően, vagy elfásultságot okozó módon hat. A színpad művészetét jól ismerők számára viszont szinte közhely, hogy a "várakozás" hiteles színpadi ábrázolása rövid másodperce* alatt kell, hogy lebonyolódjék, félperoes cselekvési szünet a színpadon már feszültséget teremt, egy teljes perc a kibirhatatlansággal határos, ennél több pedig szétrobbantja az előadás kereteit. Talán nem kerülte el a figyelmünket, hogy a színpadi időszámítás sajátosságairól szólván eddig még nem beszéltünk olyan esetekről, olyan színpadi alkotásokról, amelyekben a zene jelentősebb szerephez jutna /bár a görög tragédiákat köztudomásúan dallamosan recitálták, s nemcsak a kórusokat, de az egyes ssereplők szövegeit is/, hanem elsősorban olyanokat hoztunk fel példának, amelyek zene-nélküli előadásra vannak szánva /prózai ás verses szövegüek egyaránt/. Éppen azért, hogy fő témánkhoz közelebb jussunk, meg kell vizsgálnunk, milyen helyzet áll elő akkor, ha a színpadi előadás alkotó elemei közé a zene is bekerül; már pedig a bevezetőnkben is említett tény,hogy a színháztörténet tanúsága szerint zene és színpad évezredeken keresztül szinte állandóan, a legkülönbözőbb műfajok keretén belül találkozva, folyton változó ötvözetekben, de állandó kapcsolatban volt egymással. Ez a tény talán azért nem elég közkeletűen tudott valami, mert a színháztörténet művelői hossza időn keresztül elsősorban as irodalom búvárai közül kerültek ki, akik természetszerűleg a szövegeket kutatták, értékelték, és kevesebb gondot fordítottak a színmüvek előadásának egyéb tényezőire, köztük a muzsikára.