Kardos Tibor: A magyar színjáték kezdetei (Színházi tanulmányok 1., Budapest, 1960)
csoport. Ahogy egyes jobbágytelepüléseken belül kialakult a csoporx-ipar, ugyanugy alakult ki a mulattatók zárt települése egy-egy nemzetség szálláshelye körül, tehát a kezdődő feudalizmussal való függés viszonyában. így a fejedelmi törzs, az Árpádok szálláshelye, majd királyi székhelye körül, a Vérbulcsu törzs szálláshelyén, stb. A "Szent Lázár szegényeinek" a XIV. század derekáról való, de alkalmasint már ekkor is régi hagyománya arra mutat, hogy kórházak, templomok mellett letelepítve talán már az országalapitó Istv' király ideje óta éltek egyes jokulátor-csoportok, és ezek a csoportok gyakran nevezetben vagy a felügyelet tekintetében változtak, de nem lényegükben,mint éppen az esz1 tergomi ispotályos lovagok kórháza mellett letelepített jokulátorok, a "Szent Lázár szegényei". Történeti szükségszerűség volt az,hogy az egyház már a kereszténység felvételének idején vagy nem sokkal utóbb megkísérelje a pogány regösöket ellenőrzés alá vonni, hiszen azoknak ielentékeny része egykor pogány pap volt és varázsló. A bucaui-regö séne k irodalmi sajátságaiból arra kell következtetni, hogy olyan jokulátorok hozták létre, akik valamelyik, a nyugati, illetve délnyugati határőrvidéken elhelyezett na&y téritő templom mellett voltak letelepítve, és énekeikben a magyar pogány hagyományokat az ott élő töredék népek pogány-keresztény hagyományait korszerű módon a korabeli egyházi énekköltés szabályai szerint foglalták énekbe. A püspüki fennhatóság alatt élő "torlók" intézménye is arra vall,hogy az egyes templomok mellett jokulátor-csoportokat telepitettek le. A "torlók" felszabadított rabszolgák voltak, akiket átadtak az egyháznak és akiknek feladata uruk emlékezetének fenntartása volt, feladatkörükbe beleértve az irodalmi formájú énekelt, illetve drámai emlékezést is. E szokás annyira elterjedt, a templomoknak adományozott torlók száma ugy megnőtt, hogy most tárgyalt időszakaszunk végén, pl. a pécsi püspök birtokain külön szervezetbe tömöritették őket. Ami a középkori mulattatók és a velük összefüggő énekesek elnevezését illeti, említettük, hogy az erre lefog- S-
