Kardos Tibor: A magyar színjáték kezdetei (Színházi tanulmányok 1., Budapest, 1960)

lalt legrégibb magyar kifejezés a "regös" volt, melyhez később az "énekes", a "hegedős" stb. járult. Azonban már igen korán megjelent a szláv eredetű "igric" nevezet is, mint a mulattató jokulátor egyik tipusáé. Ezeknek nyelve szláv volt,és ezért - különösen eleinte - akrobatikára, pantomimra, és zeneszerszámaikra lehettek utalva. Idővel azonban a hazai szlávság beolvadása után a XII. századtól kezdve olyan énekeseknek kell őket tekinteni,akik mar magyarul énekeltek, és akik sok, a hazai szláv őslakosság körében élő vagy lengyel,illetve ukrán földről behozott Kárpátalján élő mondával gyarapították a jokulátorok műsorát. Az Árpádok orosz, lengyel, valamint esek kapcsolatai s e szláv nyelvek meglehetős ismerete révén a magyar udvarban lehetővé vált, hogy eredeti nyelvükön is bemutathatták műsorukat. Ugyanigy jelennek meg nyugati jokulátor-csoportok is, akik hasonlóképpen elmagyarosódnak, mint a francia eredetű "tombésok", a német eredetű "spilman"-ok, s valamennyi között a legfontosabbak, a "goliardok". Az egyházi rendnek is folyamatosan alakult ki a maga mulattató intézménye, illetve az a csoport, amely jokulátornak csapott fel. Ezek szegény vándorló diákok voltak, szökött szerzetesek, javadalom nélküli papok, akik énekeltek, muzsikáltak, orvosoltak, varázsoltak, irnokoskodtak, szűkség esetén kocsmáról kocamára produkálták, amit tudtak. Mivel az a közönség, amellyel ütjük ban találkoztak,nem mindig tudott latinul, szerzeményeiket gyakran lefordították népi nyelvre. Magyarországon, a XIII. században mér számos bizonyiték van jelenlétükről, s alkalmasint már korábban első európai virágzásunk idején,a XII. században eljutottak hozzánk. Az egyes mulattató szinésztipusok szakosodása már korán meg kellett, hogy induljon. A XIII. 8Z. derekáról már kétségtelen jelei maradtak fenn ennek az elkülönülésnek. Egy 1253.-1 oklevelünk néhány jokulátor színészünk nevét tartotta fenn, melyről a nyelvészeti kutatás bebizonyította, hogy művészi karaktert fejeznek ki. /Pais Dezső/. Ebből joggal következik szakosodásul« - 9 -