Kardos Tibor: A magyar színjáték kezdetei (Színházi tanulmányok 1., Budapest, 1960)

3. A RENAISSANCE-KORI SZÍNJÁTÉK /KB. A XV. SZÁZAD HÚSZAS ÉVEITŐL 1£00-IG./ Szini élet és feltételeinek változása Mivel korszakunk részben egybeesik a középkori dráma kibontakozásának utolsó kétharmadával, mindaz áll általában reá vonatkozólag is, amit korábban a társadalmi feltételekről, a központokról, a szini alkalmakról és szinész-tipusokról, a szinpadról és előadásmódról mondottunk. Mégis néhány mozzanatot kell hangsúlyoznunk, amelyek közelebbről világítják meg a népi és népies szinjátszás műfajainak kibontakozását, s az uj humanista és renaissance szinjáték keletkezését, nemkülönben a kettő között azoknak az átmeneti műfajoknak a megjelenését, mint pl.a moralitás és a trufa, mely utóbbinak igen erősen népies változatai vannak. At egyik tényező, amely a renaissance szini életét mintegy előkészítette és lehetővé tette, az árutermelés és pénzgazdálkodás növekedése révén következett be, hogy ti. a parasztság egy része megindult a mezővárosi fejlődés utján, s feltűntek első önállé iparosai. A XV. században Mátyás uralkodápának már első évtizedétől kezdve a magyar mezővárosok j obbmódu fiai látogatni kezdik a környező országok egyetemeit,Bécset és Krakkót. A hazai német városok lakossága persze ezt már korábban megtette és a legjelentékenyebb magyar városok fiai is /Buda, Esztergom, Pécs/, már a XIV. század utolsó évtizedétől kezdve feltűnnek a prágai egyetem matrikulálban. Ez azért is fontos,mert azok a fiatal tanitók, akik a különféle városok iskoláiban, a káptalanok81