Kardos Tibor: A magyar színjáték kezdetei (Színházi tanulmányok 1., Budapest, 1960)

az élőképet illeti, lehetséges, hogy az énekben kifejtett néhány jelenet háttérszerüen volt kiképezve, akárcsak korabeli képeken. Az előtérben szalmán hever a Kisded, az egyik oldalon a háttérből sietnek elő a Pásztorok, távolabb látható elhagyott nyájuk, a másik oldalon a három mágus tűnik elő. Középkori ciklikus festmények viszont egyáltalán nem riadtak vissza attól sem, hogy külön keretezett, kis pillanatképekben mutassák, amint sietnek a Mágusok, aztán egy másik képen, amint Heródessel találkoznak, ismét egy másikon, amint átadják ajándékaikat és imádják a Kisdedet, majd az Angyal inti őket, hogy más uton távozzanak, ismét uj képen a gyermekgyilkosságot látjuk, az utolsón pedig a szent család menekülését Egyiptomba. Érdemes megjegyezni, hogy a középkorban a szaffikus strófákat hangsúlyosan skandálták és középkori melódiákra énekelték, ami együttjár a verslábak elbarbárosodásával. A renaissance idején igyekeztek visszaállítani az időmérték klasszikus tisztaságát, de az csak lassan ment. Pedig rájöttek, hogy a sapphicum a legalkalmasabb forma az énekelt lirai helyeztdal számára, ezért van az, hogy péld. Celtis Konrád énekelt mitologikus színjátékai /péld. a Ludus Dianáé/ telve vannak ilyen klasszicizáló szaffikus énekekkel.A mi énekünk átmeneti formát nyújt, szerzője humanista törekvéseket árul el, de még nem képes megfeledkezni középkori emlékeiről. Már az Ének Vízkeresztr

e is bizonyos tekintetben átmeneti műfaj benyomását kelti és jellemző reá az életöröm. Ha nem is vidám, de emelkedetten derűs az a mártir-passió, melyet 1518-ban másolt Ráskai Lea a margitszigeti apácáknak, vagyis Hrotswitha Dulcitius-ának forditása, a Három Körösztyén Leán

y. Tudjuk, hogy a Hrotswitha-drámát Celtis Konrád 1494-ben fedezte fel és 1501-ben már ki is nyomatta. A drámai szöveg, összevetve a kiadással és Celtis első kézirat! másolataival, ugy látszik, még a nyomtatott kiadás előtt került át Magyarországra. Ráskai Lea 1518-1 másolata - 74 -