Kardos Tibor: A magyar színjáték kezdetei (Színházi tanulmányok 1., Budapest, 1960)

pekkel,amelyek még a XII. századi feljegyzést is megelőzik, mint pl, hogy a bölcső a termékenységet adó, Zeuszra emlékeztető tölgyfa alat

t ring, s hogy Jézus, mint Dionysos-i és keleti fényiste

n szerepel benne. A befejező varázsló formulát prózában mondják, de az ezt megelőző hatodik szakasz a legjellemzőbb, mert a Csodafiuszarvas-ének

é-t tartalmazza. A benne lejátszódó cselekmény az országalapitó király, István találkozása a csodaszarvassal.A király mint vadász ráfogja nyilát a szarvasra, A kórus ezért könyörögve kéri, ne bántsa a vadat. Hiszen a kórus tudja róla, hogy isteni követ. Azonban rendkívül jellemző, hogy a kórus azonnal beleszól és inti a királyt»mihelyt az ének megszólal: "Amott vagyon egy tó-állás," -"Hadd legedégellen, hadd legedégellen!" A helyzetleírás minden sorát megszakitja az izgatott, könyörgő, figyelmeztető kórus: " Hadd legeljen a csodaszarvas ! "Közben a szarvas megszólal emberi hangon s a kórus továbbra is figyelmeztet: "He siess, ne siess, urunk, szent István király!" -"Hadd legedégellen, hadd legedégellen!" "Hanem vagyok Csodafiuszarvas," -"Hadd legedégellen, hadd legedégellen!" Végül is a Csodafiuszarvas kimondja "Hanem vagyok IJr Isten követe!" -"Kadd legedégellen, hadd legedégellen". A drámai jelenet csonka, és egyéb regösénekekből kiegészíthető: a Csodafiuszarvas további szózatában nyilván áldását igéri, és a jelek szerint arra utal, hogy a megtört kenyér és bor képében táplálja majd újonnan megtért nemzet- 22 -