Kardos Tibor: A magyar színjáték kezdetei (Színházi tanulmányok 1., Budapest, 1960)

ja meg az utat, a Hold, melyet az ének refrénje Jeruzsálembe küld. Nem kevésbé érdekes, hogy a három titokzatos madarat égi alakokkal azonosítja az ének. Az "aranyosfejü" madarat Szent Péter apostollal, a "tollbársosat" az Úristennel, a "főrendes farkut" Szent Mihály arkangyallal, A három titokzatos madár a sas, a bagoly és a páva, melyek mindegyike keleten és a magyarok között is tisztelt volt: a sasfélék több neme szent totemállat vagy éppen istenség, a bagoly a sámánok szent madara, a sötétség istenétói való, a páva pedig a nap szimbóluma. Tehát az ősök, a sötétség és a fény szimbólumai pótolják a három Mágust. Tulaj donképen ősi pogány istenségek hódolnak meg az uj gyermek-isten előtt.D^ a regösök nem merték titkolt nevü madaraik nevében ünnepelni Jézus születését, és ezért az Őrségben, Vas-megyében as ének keletkezési helyén nagyon is jól ismert védőszentekkel, Szent Péterrel, az ég őrével, Szent Mihállyal, az égi hadak vezérével, s magával az Úristennel azonosították a három szent lényt. A következő, ötödik rész Betlehembe vezet, de nem a betlehemi jászolhoz, nem is valami sziklabarlangba, hanem mély erdőbe, ahol hatalmas tölgyfa alatt "apró szép pázsiton", széken üldögél "asszonyunk, Mária", s előtte bölcsőben ring a Gyermek. Az Anya csitítgatja a fénythozót: "Tuj, fiam, én fiam, fénye

s Jézus!" Ez a megindító rész és az idézett verssor Jézus születésének egy olyan ősi változatát tárja elénk, amely párhuzamosan mezopotámiai és iráni hagyományokkal s az indogermán mitológiában élt. Az ó-görög hagyományban a "bölcsőben fekvő" /Liknites/ Dionysos volt a fénynek újból és újból megszülető istene. A német drámatörténet kutatói rámutattak, hogy a bölcsőben sjr

ó kisded Jézus alakja és Máriának mint nyugtató anyána

k bemutatása ősi népi motivum német földön, melyről már a XII. században hirt adnak. A magyar szövegben ugyanaz a képlet fordul elő, de olyan kísérőké21