Kardos Tibor: A magyar színjáték kezdetei (Színházi tanulmányok 1., Budapest, 1960)

a "farsa" egy meghatározott tipusa, a "trufa". De ez már időperiodusunk végén, a IIII.században jelenik meg. Ezekután lássuk drámai miifajainkat és azok emlékeit színjátszásunk ezen első periódusában. B/ A középkor első felének szini műfajai liturgikus dráma latin és népi nyelven Az országalapitó István király korában a keresztény székesegyházakban énekelt uj drámai szövegek, az un. liturgikus drámák főként két hatalmas ünnepkörre összpontosulnak, a karácsonyra és a húsvétra. A karácsonyi ünnepkörből kiemelkedik a karácsony-éjszakai Officium Pastoru

m /"Pásztor - szertartás" vagy "Pásztor - játék"/ és a vizkereszti Tractus Stella

e /"Csillag-ének" vagy "Vizkereszti játék a Csillagról"/. Mivel az előbbiről csupán közvetett nyomok, magyar nyelvű emlékeink vannak, az utóbbiról viszont egykorú szöveg maradt fenn, a Tractus Stellae-t tárgyaljuk először.A Csillag-ének Hartwick-Arduin győri püspök II. századvégi szertartáskönyvében, Agendá.

lában maradt reánk dallamostól. A szerkönyvet valószínűleg Pannonhalmán készítették és igy a benne olvasható drámai szöveg nem csupán Győrre jellemző, de a pannonhalmi bencések szokás-gyakorlatára és mindazon templomokra, melyek Pannonhalma hatása alatt állottak, E szöveget folyamatosan játszották, erre vallanak hozzáirt, évtizedekkel későbbi toldalékok, szövegbővitések. A győri Csillag-éne

k szövege a fennmaradt európai darabok közül a II. századi - ugyancsak bencés eredetű - lambachi és malmédyii szöveghez áll legközelebb. Azonban dallamai a neumák Írásának jegyeiből következtetve német nyelvterületre utalnak. A dallam maga igen régi, a roueninál is ősibb, A győri Csillag-éne

k mintegy nyolc-tiz jelenetből áll aszerint,hogy milyen apró részekre bontjuk a nagyjából ösa- 13 -