Kardos Tibor: A magyar színjáték kezdetei (Színházi tanulmányok 1., Budapest, 1960)

Az iskoladráma kezdetei Ari antitrinitárius színjátékokkal szemben a reformáció régebbi felekezetei részéről csak egyetlen darabot lehet állítani, a Szegedi Lőrinc magyarította 1575-ben Debrecenben megjelent Theophaniá

t. A szabadszellemü és nagyerejü disputációkhoz és jellemrajzokhoz képest e darabban az iskolai és erkölcsjavitó célzat olyan mértékű, mely a darabot mai Ízléssel alig teszi elviselhetővé. Amig az antitrinitárius színdarabokon ma is szórakozik az olvasó, a Theophania olvastakor csak akkor lélegezhetik fel egy kissé, amikor Kain szóláshoz kezd, mert Ádámnak és Évának, Ábelnek és Szethnek a jámborsága már szinte elviselhetetlen.Ez a színdarab élénken bizonyítja, hogy az 1562-1 debreceni tilalom óta a kálvinista egyházon belül a színjátszásban többé sok életerő nem maradt. Szegedi Lőrinc a darabot a wittembergi egyetemi hallgatóskodása során ismerte meg. Eredeti szerzője, Selnecker Miklós, még 1552-ben irta latin versekben hosszú énekelhető ódákkal gazdagitva. Selnecker a szász választófejedelem udvari papja volt Drezdában. A választófejedelem fiának ajánlotta a darabot és bevezetésében mintegy fejedelmi tükröt ad,az abszolút hatalom és a centralizált állam követeléseit hangoztatja, darabjában is az engedelmes Ábel mintegy példát mutat az alattvalói engedelmességre, a mennyei király és szülei iránt, Káin viszont az engedetlen, akiben az udvari szerző nem csupán kalandort vagy zsoldost, de egészben véve engedetlen nagyúri sarjadékokat lát. Amikor az Úristen megjelenik az első emberpár hajlékában és hittanból vizsgáztatja Éva gyermekeit, ez olyan értelemmel is bir, hogy Isten legalizálja azt a rendet, melyről a szerző a bevezetésben oly ékesszólóan példálózott. Szegedi Lőrinc, mint szatmári iskolavezető intézte a magyar fordítás ajánlását Báthory Miklóshoz és Losonczy J'rusinához, akiktől várta, hogy a helybeli lelkészséghez - 126 -