Kardos Tibor: A magyar színjáték kezdetei (Színházi tanulmányok 1., Budapest, 1960)

egy kórusban válaszolnak. Rövid epikus-szatirikus rész szakitja meg a szini jeleneteket, mely a lakoma előkészületeiről és körülményeiről számol be. Ezután következik harmadik jelenetként Mátyás király és Országh Mihály kitervelt párbeszéde, mely valóban a remélt eredménnyel jár. Végül az előadás negyedik jelenete monológgal, Mátyás deklarációjával fejeződik be, hogy a pénzt nem vesztegeti kártyára, hanem az ország oltalmára és isten áldásával elbocsájtja őket. Ugyanezt a tárgyat örökiti meg Bornemisza Péter trufája, mely sajnos csak egyetlen mondatnyi kivonatban maradt fenn: "De megfenyített volt Mathiás király egy efféle papurat egy hétig való éheztetéssel egy boltba rekesztvén, ki doktorokhoz készült volna. De ő megvette árát doktorságának." A müveit királyi jokulátor Boccaccio egyik novelláját alkalmazza itt Mátyás Királyra: a Gino del Taccoról szóló történetet /Decamerone X. 2./. Azonban Boccaccionál a rablólovag végül is, miután maga kúrálta ki a gyógyfürdőre tartó cluny-i apátot, visszaadatja kincseit, s a pápának szóló békülékeny izenettel bocsájtja el. A magyar átdolgozott szövegben a mese lényegesen átalakul. A papurat nem valamiféle rablólovag kúrálja, hanem Mátyás király, aki nem engedi el az apátot fizetetlen, s mint Bornemisza mondja: "megvette árát doktorságénak". Amig az eredeti novella kiengesztelődő jellegű, itt szelleme gyökeresen megváltozik, a király politikájának szolgálatában igen éles és tanulságos trufává alakul. Ez esetben azonban nem ismerjük a megjelenítés fokát és a trufa dialogizáltságát sem. A másik trufa-tipus leghíresebb példája A kolozsvári biró történet

e. A király meghallotta, hogy a kolozsvári biró visszaélve a király által adott hatalommal, s a királyi szándékkal ellentétben a városhoz tartozó jobbágy - falvak lakóival, zselléreivel, bérmunkásaival nem épületeket emeltetett, bástyákat javíttatott, hanem a maga hasznára dolgoztatta őket robotban. A király tehát beállt munkáért ő- 104 -