Kardos Tibor: A magyar színjáték kezdetei (Színházi tanulmányok 1., Budapest, 1960)

is, sőt hogy ez a szakosodás hosszú fejlődés eredménye kellett, hogy legyen. Az ilyen nevek, mint Fintur, Fényes, Tuka, Méza, Csiper, akik egy településről valók s akik ilyen megosztottan, ennyi variációban adják a mulattatás módszerbeli változatait, aligha lehetnek az elsők. Hogy legyen kövér bohóc, a Tuka, legyen jóságosan derűs, zsirtól és jóllakottságtól ragyogó Fényes, csurgatott mézszelidségü Méza, grimaszokat vágó Fintur és gúnyosan csipkelődő Csiper, ahhoz hosszú fejlődésre volt szükség. Szinháztér, szinpad és kellékek, előadásmód Hol zajlott le a szini előadás a középkor első századaiban? A szinháztér a faluban szükségképpen egy kis tisztás, tér volt, ha az idő megfelelt. Ha nem, akkor egy tágasabb ház, esetleg a fonóház, nagyobb pajta, családi szini szokások esetében akármelyik ház.Dramatikus jelenetek, táncok, eljátszására különösen alkalmas volt a közösségben a templom előtti vásártér, a nagyobb falvakban és különösképen a mezővárosokban a taberna, azaz kocsma. A mezőváros általában már jelentékenyebb szinházhelyiséget tud nyújtani.A tabernát már emiitettük, amely különösen este és rossz időben gyűjtötte össze a komédiásokat, és közönségüket. A tabernának müfajfejlesztő szerepe van, hiszen első sorban a vidám jelenetek, a nem éppen jámbor mimus és az akrobatika otthona volt. Nagyjából ugyanez áll a mezővárosok vásárterére, de mivel ez rendszerint a templom előtt helyezkedett el, az itt játszott darabok köre már nemcsak szűken véve világias természetű volt. A mezőváros legfontosabb és tipikus szinháztere a templom. Liturgikus színjátékaink rendezői utasításaiból világosan kibontakozik,hogy a fő- és mellékoltárok által körül határolt tér szolgált színpadul, melyben igy természetszerűleg belenyúlt a nézőtér. Ez pedig azonos volt a templom hajójávai,ahol a közönség elhelyezkedett. De részt vett a színjátékban a magasan fekvő kórus, a - lo -