Kerényi Ferenc: Pécs szabad királyi város német és magyar színjátszásának forrásai a Baranya megyei levéltárban, 1727-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 29., Budapest, 1992)
PÉCS SZABAD KIRÁLYI VÁROS SZÍNJÁTSZÁSÁNAK TÖRTÉNETE A LEVÉLTÁRI FORRÁSOK TÜKRÉBEN 1849-1886 KÖZÖTT
1886 nyarán érkezett először városunkba Somogyi Károly a győr-soproni színikerület igazgatója, s más nem lévén a város nagyobb száláiban adott előadásokat. A pályázat útján elnyert téli évadot a Fehér Hattyú Termében játszotta végig társulatával. A következő évben javasolta a Színügyi Bizottságnak, hogy a pécsi évadokat ítéljék neki oda addig, míg a Király utcában tervezett színházépület fel nem épül. Viszonzásul felajánlotta, hogy saját költségén nyári színházat épít a város által adományozott funduson. Végül a mai Dischka Győző (akkor Kert u.) utcában a Városi Tornacsarnok melletti szabad téren 1887 júniusában már állt az 1000 nézőt befogadó színkör. Az alkalmi színházban Somogyi társulata végül is 9 esztendőt játszott végig. A később „korhadó fabódénak" nevezett nyári színháznak rendszeres vendégei voltak a Nemzeti Színház jeles művészei. A faaréna átadása után közvetlenül Blaha Lujza és Németh József közel két hetes vendégszereplésének tapsolhatott a közönség. Somogyi Károly kiváló szervező is volt. Neki köszönhette a város lakossága, hogy az ideiglenes színházban mindig válogatott erőkből álló társulat játszott. Ebben a színház nélküli 9 esztendőben az igazgató remekművek sorát vonultatta fel a Kert utcai csarnokban. A nagy sikerre való tekintettel többször színre vitték a Bánk Bánx, Az ember tragédiáját és Ibsen Nóráját. A zenés műfaj kedvelői többször élvezhették itt a kor jeles operettjeit, mint Suliivan Mikádó c. művét, vagy az akkor már nagyhírű Cigánybárói. Az opera műfajában az Otelló és Offenbach Hoffmann meséi voltak a legsikeresebbek. Somogyi valóságos kultúrmissziót vitt véghez ezekben az években. Áldozatos színházszervezői és művészi munkáját azzal hálálta meg a város vezetése, hogy az 1895. október 5-én átadott gyönyörű színházban ő szervezhette meg az első önálló színtársulatot. Ezt követőleg Somogyi még három ízben nyerte el a színház bérletét. Az új színház átadásával és művészi tevékenységével lezárult egy küzdelmes, de rendkívül értékes színháztörténeti korszak, és egy teljesen új időszámítás kezdődött el a város művészi életében, de ez az új értékrendszer az itt vázolt küzdelmes korszak eredményei nélkül nem valósulhatott volna meg. Márfi Attila 45
