Kerényi Ferenc: Pécs szabad királyi város német és magyar színjátszásának forrásai a Baranya megyei levéltárban, 1727-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 29., Budapest, 1992)

PÉCS SZABAD KIRÁLYI VÁROS SZÍNJÁTSZÁSÁNAK TÖRTÉNETE A LEVÉLTÁRI FORRÁSOK TÜKRÉBEN 1849-1886 KÖZÖTT

Az országszerte jó hírű társulat alapjait Roll Ágoston direktor építette ki még 1843-ban. Bár az igazgató 3 évi sikeres színipálya után végleg elhagyta a várost, utódja az a Wágner Mátyás lett, aki kezdetben színházi titkárként működött közre a Roll-féle társulat sikersorozataiban. Csernits Ignác igazgató pécsi születésű lévén sokáig bírta a városatyák bizalmát, de a megváltozott politikai helyzetben hamar kiderült, hogy a hatalom elvárásainak nem kíván minden áron megfelelni. Ezért Csernits az első adandó alkalommal, 1852 nyarán elhagyta szülővárosát. 1852 őszén Wágner Mátyás került tehát a jó erőkből álló társulat élére, ő már jobban megfelelt a hatalom elvárásainak, és szinte zökkenőmentesen vezette e nyomasztó időkben a társulatot. Soha a legkisebb panasz sem merült fel ellene. Sőt, Cseh Eduárd megyefőnök többször illette elismerő szavakkal az ügybuzgó direktor működését, mivel a cenzúra utasításait maradéktalanul végrehajtotta. Jutalma nem maradt el, mert a pécsi mellett megkapta a győri és az eszéki német színházak bérleti jogát is. Azonban minden igyekezete ellenére sem kerülhette el - igaz csak egyetlenegy esetben hogy társulata ne kerüljön összeütközésbe a hatalommal. A társulat egyik magyar tagja, Gyulai Ferenc 1852. április 21-én a Deborah c. dráma negyedik felvonásában a következő nagy vihart kavaró rögtönzést alakított: „Mi most Amerikába megyünk, és ha visszatérünk, a drága haza szabad földjére fogunk ismét lépni!" A korabeli jelentések szerint a közönség körében osztatlan elismerést kapott a bátor komédiás, de kálváriája már a következő nap elkezdődött. Annak ellenére, hogy Radenich Imre rendőrtanácsos nem tulajdonított különösebb jelentőséget az ügynek, a színészt gyorsított eljárással törvényszék elé állították. A soproni kerületi Helytartótanács sem kívánt az ügyből precedenst teremteni, nehogy az amúgy is rossz közhangulat még jobban elmérgesedjen. De az eset után a biztonsági intézkedéseket megkétszerezték. A színjátszás művészi színvonala s a színház látogatottsága ezekben az években az 1848 előtti állapotokhoz viszonyítva jelentősen csökkent. A magyar ajkú lakosság a magyar színjátszás méltatlan háttérbe szorítására úgy válaszolt, hogy tüntetőleg nem látogatta a német előadásokat. A magyarsággal szimpatizáló német polgárok is csatlakoztak az ideiglenes bojkotthoz. A kerületi Hely29