Kerényi Ferenc: Pécs szabad királyi város német és magyar színjátszásának forrásai a Baranya megyei levéltárban, 1727-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 29., Budapest, 1992)

PÉCS SZABAD KIRÁLYI VÁROS SZÍNJÁTSZÁSÁNAK TÖRTÉNETE A LEVÉLTÁRI FORRÁSOK TÜKRÉBEN 1849-1886 KÖZÖTT

AZ ABSZOLUTIZMUS ALATT Ezt a kiegyensúlyozott fejlődési szakasz követte az 1848-1849-es szabadságharc leverése után fellépő abszolutizmus. Természetesen az adminisztratív intézkedések következtében egy csapásra megmerevedett a város társadalmi élete. Pedig az 1848-49-es szabadságharc eseményei kevésbé tépázták meg a várost, mint az az ország más részében tapasztalható volt. A harci események megkímélték a Mecsekalján elterülő várost. Ezért akár a béke szigetének is nevezhették volna városunkat. A háborús események miatt az itt játékjogot nyert Wágner Mátyás és Csernits Ignác társigazgatók nem hagyhatták el a várost, így kényszerűségből két szezont is itt töltöttek. 1849 szeptemberétől kezdett kiépülni városunkban is az abszolutizmus hatalmi rendszere. Ezt az apparátust elsősorban a fegyveres testületek és az egyre szövevényesebbé váló bürokrácia alkották. Annak ellenére, hogy a város polgársága „rózsaszín függönyön" keresztül nézte végig az elmúlt másfél esztendő történéseit, mégis a tiltó és megtorló intézkedések sorozatát vezették be, elsősorban a Baranya megyei cs. kir. Megyefőnöki Hivatal aktív közreműködésével. Akiről a legkisebb gyanú is felmerült, hogy részt vett a forradalmi eseményekben, rögtön bíróság elé állították. Amíg a vizsgálatok tartottak a várost elhagyni nem lehetett. A vesztegzár ideje alatt bejutni is nagyon nehéz feladat volt. Az itt tartózkodó idegenekről külön nyilvántartást vezettek. A fogadókban, a kávéházakban és más szórakozóhelyeken kötelező volt lajstromba venni az átutazókat. Az éjszakai nyitvatartási időpontokat is erősen korlátozták. Sőt részlegesen a kijárási tilalmat is bevezették. Az élet szinte minden területén ott leselkedett a bizalmatlanság és a gyanakvás. Ezekben a nyomasztó és félelemtől terhes időkben elhalgattak a múzsák is. Illetve, ha megszólaltak, csak német nyelven tehették, és a legcsekélyebb kétértelmű kijelentés esetén is hosszadalmas, megtorló eljárást indítottak meg a delikvensek ellen. Bár a pécsi színházat nem záratták be, de nevét újból Deutsche Theaterre változtatták. Kezdetben csak német színtársulatok játszhattak a magánkézben lévő színházban. A vesztegzár miatt itt rekedt Wágner Mátyás és Csernits Ignác társigazgatók méltányossági alapon esztendőről esztendőre megkapták a játékjogot. 28