Kerényi Ferenc: Pécs szabad királyi város német és magyar színjátszásának forrásai a Baranya megyei levéltárban, 1727-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 29., Budapest, 1992)

MÓDSZERTANI ÚTMUTATÓ

korszakhatárok között mozognak. Létrejöttüket elsősorban a város színjátszásában beállott változások indokolták, amelyek egyben fontos fejlődési szakaszok is. I. KORSZAK 1849. SZEPTEMBER 3-TÓL 1853. MÁRCIUS 18-IG A szabadságharc leverése után az 1848. IX. 3-án kelt irat az első forrás, amely a színjátszással kapcsolatos. A korszakot záró dátum pedig 1853- III. 18-a, mert eddig tartott a Bach korszakban a német színtársulatok hegemóniája. Maga Pichler József pécsi német polgár, új színháztulajdonos járta ki, hogy a magyar színtársulatok méltatlan háttérbe szorítása szűnjön meg. Ebben a rövid terminusban figyelhető meg a legjobban az, hogy a hatalmi rendszer, hogyan s milyen módszerekkel bénította meg s tette egyoldalúvá a haladó hagyományokkal rendelkező pécsi színjátszást. A források jó része a felsőbb hivatalok szabályozó rendeleteit, a cenzúra különböző szintű ténykedéseit tükrözik. Feltűnően sok a színészek úti okmányaival kapcsolatos aprólékos adminisztráció. Ui. nagyon alaposan megvizsgálták, hogy kinek és milyen célból adnak útlevelet. E hosszadalmas procedúrát dokumentáló források a következő korszakban is meghatározóak. II. KORSZAK 1853. MÁRCIUS 19-TŐL 1858. OKTÓBER 20-IG Ebben a korszakban érezhető legjobban a cenzúra gátló-szabályozó tevékenysége, bár a Bach-rendszer szigora enyhült, ami a színművészet fokozatos feléledését jelentette. A magyar színjátszók újra lehetőséget kaptak a folyamatos játékra, ezzel megosztottá vált a közigazgatási apparátus figyelme a két nemzet társulatai között. Először vált gyakorlattá, hogy a német és a magyar teátristák párhuzamosan működtek egymás mellett két különböző játszóhelyen, a városi színházban és az ún. Fehér Hattyú Teremben, előfordult az is, hogy a magyar színjátszás „fellegvárának" tartott Fehér Hattyú 11