Futaky Hajna: A Pécsi Nemzeti Színház műsorának repertóriuma I. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 27/1., Budapest, 1992)

HALASI IVÁN, DR. SZÉKELY GYÖRGY LENDVAI FERENC, SZALAY KÁROLY

Az 1948-as év kívánta, sőt követelte volna legalább március 15-e rangos színházi megünneplését. Ebből semmi nem lett, az ünnepi műsort egy hangverseny képviselte. Később a város beszámoló jelentésében (június 28-án), amit a centenárium helyi eseményeiről adott, csupa műkedvelő program szerepelt (pl. a színházban februárban tartott „kultúrversenynek" a középdöntői több műfajban), színházi eseményként csak a Dundo Maroje már említett bemutatása. Lendvai nagy segítséget kapott a budapesti Nemzeti Színháztól, 2-2 napos vendégjátékukon legjobb előadásaikat (Gellért Endre rendezéseit) játszották eredeti szereposztással Pécsett. Március 4-5-én két Moliére-komédiát, a Danáin Györgyöt és a Kényes kedőket, április 5-6-án Shaw Szerelmi házasság c. vígjátékát. S ha már a vendégeknél tartunk: március 6-án hangzott el Fischer Annie zongoraestje az egész idényben igen gazdag hangversenyprogram egyik szép eseményeként; március 8-án délután és este Latabár Kálmán lépett föl egy vidám vegyes műsorban, társai között volt a fiatal zongorista, Cziffra György is. Április 20-án kabaréműsor keretében Bulla Elma játszott. A pécsi szezon záróestjét az Operaház vendégjátéka jelentette, május 13-án ismét egyszer a Pillangókisasszony került színre a MÁV Szimfonikusokkal (Szecsődy Irén, Uher Zita, Járay József, Fekete Pál felléptével). A sajtóban ez idő tájt egyre több szó esett a színház államosításának szükségességéről s az ebben az irányban tett "lépésekről. De jure az államosítás csak egy év múlva történt meg, egy évad tartamára még fönnmaradt a félig állami, félig önellátó működés, amelyben az államilag szubvencionált létminimum mellett a bevételt önállóan használta fel az intézmény, s ezzel tk. már az államosítás útjára lépett. A PNSZ valójában már 1948 márciusától így működött. Lendvai Ferenc 1948/49-ben teljes bizalmat és támogatást élvezett, másképpen nem is oldhatta volna meg a PNSZ zökkenőmentes működését. Az elég bőkezűen megállapított szubvención túl, az ismétlődő adóhivatali letiltások, halmozódó adósságok bejelentését rendre követte a helyi vagy minisztériumi mentesítés (fizetés elengedése, kiegyenlítése központi forrásból), tehát a de facto központi ellátás. Az igazgató ezt rendkívül ügyes műsorszervezéssel és a pártigényeket is kielégítő programokkal igyekezett megnyerni. Elvárták tőle, hogy „az új, szocialista színház alapjait rakja le" (Dunántúli Napló 1948. október 31), aminek előfeltételét pl. Major Tamás az új, szocialista drámák előadásában jelölte meg. Ám roppant kevés ilyen mű kínálkozott. Lendvai ízlését dicséri, hogy a közvetlenül politizáló egy-két darab mellett támadhatatlanul klasszikus fedezetű szovjet műveket, ill. tényleges klasszikus szerzők „haladó szellemű" műveit tűzte műsorra. Ezekből azonban nem élhetett meg a színház, az egzisztencia alapjait most is operettek adták, nagy számban időtálló, örökzöld művek, amelyeknek librettóját ekkoriban egyre-másra „korszerűsítették" (pl. az Éva 3- felvonását elhagyva, a szokásos happy end helyett mélabús válással fejeződött be az osztályidegen gyáros meg a dolgozó leányka története). A mesterkedésnek olykor határt szabott az alaptörténet. Ilyenkor nem is 630